A világ haditengerészetei versenyt futnak az autonóm tengeralattjárók fejlesztésében. A Brit Királyi Haditengerészet egy olyan víz alatti, személyzet nélküli járműflottát (UUV) tervez, amely vezető szerepet játszhat a tengeralattjárók követésében.
Mélytengeri védvonal
A víz alatti eszközök emellett a tenger mélyén futó kábelek és vezetékek védelmében is kulcsszerepet kaphatnak.
Ausztrália 1,7 milliárd dollárt különített el a “Ghost Shark” tengeralattjárókra, hogy ellensúlyozza Kína tenger alatti tevékenységét.
Az amerikai haditengerészet több milliárd dollárt költ UUV programjaira. Ezek között már van olyan is, amely már éles szolgálatot teljesít. Sőt, egyes eszközök nukleáris tengeralattjárókról is indíthatók.
Az autonóm, személyzet nélküli tengeralattjárók valódi paradigmaváltást jelentenek a víz alatti hadviselésben. Scott Jamieson, a BAE Systems védelmi megoldásokért felelős ügyvezetője szerint az új drónok lehetővé teszik, hogy a haditengerészetek “eddig elérhetetlen mértékben növeljék kapacitásaikat”.
Békében és háborúban
Arról nem is beszélve, hogy az UUV-k a személyzettel működő tengeralattjárók költségeinek töredékéért üzemeltethetők.
A hatalmas új piac lehetősége összehozza a nagy, tapasztalt hadiipari szereplőket. Rendkívüli ambíciói vannak e területen a BAE Systems mellett az amerikai General Dynamicsnak és a Boeingnek is, hogy csak a legnagyobbakat említsük.
Rajtuk kívül sorban állnak a védelmiipari startupok, mint például az amerikai Anduril – a Ghost Shark gyártója -, vagy a német Helsing.
A víz alatti dominanciáért vívott küzdelem az elmúlt száz évben gyakorlatilag folyamatos volt, békében és háborúban egyaránt – írta a The Guardian.
Jules Verne írta meg a prototípust
Az első nukleáris meghajtású tengeralattjáró, az amerikai Nautilus Jules Verne fiktív hajójáról kapta a nevét. Az USA Nautilusát 1954-ben bocsátották vízre.
A nukleáris fegyverzettel ellátott tengeralattjáró-flotta ma már hat ország haderejének alappillérét jelenti. Az USA, Oroszország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és India mellett Észak-Korea nemrégiben bejelentkezett a hetedik helyre.
Azt ugyanakkor heves viták övezik, hogy ezek a flották valóban megérik-e a hatalmas költségeket. Mint ahogyan azt is, hogy egy ilyen pusztító arzenál valóban hatékony elrettentést jelenthet-e.
Ezek a tengeri haderők szüntelenül bújócskáznak az óceánok mélyén. A tengeralattjárók a felderítés elkerülése érdekében ritkán emelkednek a felszínre.
A brit hajók az oroszokat követik
Nemrégiben brit tengerészek rekord-hosszúságú, kilenc hónapos víz alatti műveletet teljesítettek. A brit flotta egységeit Trident nukleáris rakétákkal szerelték fel, amelyek elvileg bármely pillanatban bevethetők.
A Királyi Haditengerészet fő feladata az orosz nukleáris arzenál követése. Különösen a GIUK-átjáróra (Grönland–Izland–Egyesült Királyság) figyelnek: ebben a “résben” a NATO figyelemmel kísérheti az orosz mozgásokat az észak-atlanti térségben.
Egy fegyveripari vezető szerint a Dél-kínai-tenger is ígéretes piac, ahol Kína és szomszédai régóta feszült területi vitában állnak.
A víz alatti drónok nagy “ígérete”, hogy könnyebb lesz nyomon követni a riválisok tengeralattjáróit. Egyes szenzorokat kifejezetten a megfigyelésre tervezik: ezeket ugyancsak UUV-k helyezik el a tengerfenéken, ahol hónapokig képesek “lesben állni”.
A kritikus infrastruktúrák védelme
További komoly hajtóerőt jelent, hogy egyre nő az olaj- és gázvezetékek elleni támadások száma. Ilyen volt a 2022-es Északi Áramlat-incidens, amely kapcsán Németország egy ukrán gyanúsítottat azonosított. Hasonló eset volt 2023-ban a finn–észt Baltic-connector vezetékben keletkeztek károk.
A tenger alatti áram- és internetkábelek szintén létfontosságúak a globális gazdaság számára. A Finnország és Észtország közötti víz alatti tápkábelt tavaly karácsonykor érte találat.
Az incidens két hónappal azután következett be, hogy svéd felségvizeken két távközlési kábelt is elvágtak a Balti-tengeren.
A brit kormány a múlt héten azzal vádolta Oroszország Yantar megfigyelőhajóját, hogy brit vizeken próbálta feltérképezni a tenger alatti kábeleket.
Az elmúlt két évben 30 százalékkal nőtt a brit területi vizeket fenyegető orosz hajók száma.
A brit parlament védelmi bizottsága aggályokat fogalmazott meg az Egyesült Királyság sebezhetősége kapcsán a víz alatti szabotázsokkal szemben.
Ezek a “szürke zónában” végrehajtott akciók komoly fennakadást okozhatnak, de többnyire nem minősülnek háborús cselekménynek.
A brit szigeteket körülvevő mintegy 60 adat- és energiaátviteli kábel sérülése “pusztító következményekkel járhatna” – figyelmeztetett a londoni bizottság.
Nincs közvetlen életveszély
A szonárszenzorokat is gyártó brit védelmiipari cég, a Cohort vezérigazgatója szerint az eddig használt személyzettel működő hajók, repülőgépek és tengeralattjárók rendkívül hatékonyak – és drágák. Azonban Andy Thomis szerint, ha ezeket személyzet nélküli járművekkel kombinálják, megkapják az emberek döntéshozatali képességeit anélkül, hogy az állományt közvetlen életveszélybe sodornánk.
A Cohort abban bízik, hogy néhány vontatott szenzorát, amelyeket egy tengeri kígyó után Kraitnek neveztek el, kisebb autonóm járműveken is alkalmazni lehet.
Az új járművek akár ötször több szonárszenzort tartalmazhatnak, mint a szolgálatban lévő tengeralattjárók.
Az alacsony energiaigény különösen fontos a kisebb, személyzet nélküli eszközöknél. A passzív szenzorok, amelyek nem bocsátanak ki aktív “pinget”, nehezebben észlelhetők és semmisíthetők meg.
Kétélű fegyver is lehet
A hadihajók több mint száz méter hosszú, szonárszenzorokkal felszerelt kábeleket vontatnak, hogy felfogják a legfinomabb, legalacsonyabb frekvenciájú hangokat is.
Egy másik megoldás, hogy repülőgépekről – például a brit Boeing P–8 flotta gépeiről – szonárbójákat ejtenek a tengerbe. Ezek az eszközök a mélyből is érzékelik a tengeralattjárókat. Mindezt műholdas megfigyelés is kiegészíti.
A drónok ugyanakkor vonzó alternatívát jelentenek: olcsóbbak lennének, és átvehetnék a munka egy részét. Egyes iparági szakértők szerint azonban egy nagy UUV-flotta fenntartása is jelentős költségekkel járna.
Az UUV-k alkalmazása kétélű fegyver is lehet: a szabotázs is olcsóbbá és könnyebbé válhat. Egyesek szerint annak is van realitása, hogy drónok fognak egymásra tüzet nyitni a tenger mélyén.
Mindenesetre a brit védelmi minisztérium úgy írja le a lehetséges modellt, mint vállalati eszközökkel, céges üzemeltetésben álló katonai felügyeletet. Vagyis először fordulhat elő, hogy magántulajdonú járművek látják el a tengeralattjáró-elhárítást, ami potenciálisan katonai célponttá teheti őket.
(Kép: Michal Mrozek/Unsplash)
