Az olyan zenei megosztók, mint a francia Deezer, illetve a svéd Spotify gyökeresen alakították át a világ zeneiparát. Bár megjelenésük előtt már a fájlmegosztók némileg pelepiszkítottak a lemezkiadásba, de akkoriban még a szupersztár előadók uralták a show biz ezen területét – nagy előadók lemezeit például simán el lehetett adni, amire hatalmas koncertturnékat és jó promómiókat lehetett felhúzni. A zenei streaming szolgáltatók azonban lenullázták a nagy kiadók kedvenceit, ami most változni látszik.
A világ legnagyobb lemezkiadója ugyanis a francia Deezerrel kötött új szerződést, aminek a lényege, hogy a hivatásos előadóktól – akiket a szerződés szerint úgy határoznak meg, hogy havonta legalább ezer meghallgatást generálnak – származó zeneszámok súlya megduplázódik a jogdíjfizetések kiszámításakor. De a szupersztárok és természetesen a nagy lemezkiadók még nagyobb előnybe kerülnek a megállapodással. Ha például a hallgatók aktívan keresnek egy dalt vagy egy zenészt: ilyen esetben a streamek súlya ismét megduplázódik a fizetések elszámolásában. Ha pedig valaki egymás után többször is meghallgat egy számot, az egy újabb kétszeres szorzót ad a kifizetéseknél – vagyis érvényesül a szupersztárok multiplikátor hatása.
Miben változtattak a srteamingek?
A zenei streaming szolgáltatók a youtubbal együtt komoly lehetőséget adnak egy-egy művésznek, vagy zenekarnak a befutáshoz, csakhogy ezzel néha egy besorolásba kerülnek a befutott nagy nevű művészekkel. Nem szabad elfelejteni, hogy a nagy zenei produkciók mögött hatalmas iparági befektetések valósultak meg, amelyeket a streming szolgáltatók jogdíjfizetési rendszerei időnként lenulláznak. A megtérülések kizárólag turnék, vagy koncertek alkalmavál valósulhat meg, ám ahhoz, hogy rentábilis bulikat tudjanak szervezni a zenekaroknak, előadóknak nagyon sok stúdiómunkára van szükségük. Régen a kiadott lemezek eladási ára ezt úgy, ahogy fedezte.
Ma ha egy streaming szolgáltató jutaléka csak nagyon nagy letöltés szám esetén hozza vissza a stúdiómunka árát. Hozzá kell tenni persze, hogy míg a lemezeknél 9-12 számmal sikerült mindez, a streamingeken egyetlen számmal is lehet nagyot „gurítani”. Vagyis a kis, névtelen zenei produkciók hatalmas lehetőséghez jutottak az egyenlőségi elv alapján. Más kérdés, hogy a magasztárokat ilyen aprócska jutalékok mellett aligha lehet stúdióba tuszkolni és alkotásra bírni. Köszönik jól el vannak a korábbi alkotásaik kisebb-nagyobb stadionok teltházas előadásaival.
Az olyan szolgáltatások, mint a Spotify, az Apple Music és a Deezer, korábban teljesen átalakították, és sok szempontból újjáélesztették a zenei iparágat. Az eladások több mint egy évtizedig folyamatosan nőttek (Most van némi megtorpanás, jóllehet a teljes streaming piacot utolérte a poscovid hatás, a pandémia alatt erősen nőtt az előfizetők száma, most a gazdasági krízisek miatt a szolgáltatások lemondása a trend. A konszolidáció miatt a videomegosztóknak is át kell alakítaniuk a szolgáltatási szerkezetüket.) A streamingért járó kifizetések módja azonban egészen mostanáig változatlan maradt, ami nem kevés frusztrációt okozott a nagy lemezkiadóknak és a sztároknak, akik úgy érzik, hogy az egyenlő kifizetések rendszere megkárosítja őket.
Hogyan működik a streaming ipar?
Joggal persze, hiszen a streamingeken nagyon sok, nagyon kevés munkával készült “alkotás” található, ami nyilvánvalóan rontja a totalizatőr rendszerben az ismert művészek jutalékhoz jutási esélyeit. Ha ezt a “falat” sikerül áttörnie az Univerzalnak és a Deezernek közösen a szupersztárokat is rá lehet végre venni az alkotásra, hogy dolgozzanak és lássák el tartalommal a szolgáltatókat. Nagy kérdés persze, hogy ez a megállapodás működik-e, a streamingek fenegyerekei nem találnak-e ki olyan megoldásokat, amivel beékelődhetnek a rendszerbe.
A jelenlegi struktúrában a hallgatók havi előfizetéseit egy kalapba gyűjtik, amelyet a szerzői jogtulajdonosok között a hallgatottságuk aránya alapján osztanak fel. A jogdíjak értéke függetlenül attól, hogy ki alkotta a dalt, valamint attól, hogy azt algoritmuson keresztül vagy kereséssel találta meg a felhasználó. Csak az számít, hogy a számot 30 másodpercnél tovább hallgatták-e, ez számít ugyanis egy streamnek, amelynek alapján az arányt kiszámítják.
Az ágazat vezetői az elmúlt években egyre keményebben kritizálták a streaming szolgáltatókat, ugyanis szerintük a platformokon elszaporodtak a csalások és az alacsony minőségű zeneszámok, amelyek a lemezkiadók és a művészek jogdíjait veszik el. Ez az aggodalom nem alaptalan: a Spotify-ra 2023-ban naponta több mint 120 ezer zeneszámot töltöttek fel, míg 2018-ban ez csak 20 ezer volt – magyarán az élelmesek rést találtak a pajzson és digitális szeméttel „kereskedtek”.
Idén a teljes zenei streaming piac 38 milliárd dolláros bevételt érhet el. Ebből az összegből mindenki a meghallgatások alapján kap részesedést, és nem számít, hogy egy független előadó 31 másodperces daláról (zörejéről), vagy egy népszerű zenész háromperces számáról vagy egy komplett félórás felvételről van szó, amelyben többször hallana a záporozó eső hangját, mint zenét.
Mi a cél?
A Universal és a Deezer hivatalosan azt akarja ezzel elérni, hogy kiszűrjék a platformjaikon hemzsegő robotokat, az AI-generált zenéket és a „zajokat”, ám a lépés áldozatai az amatőr és pályakezdő művészek lesznek, akik eddig sem kaptak sok pénzt a munkájukért.
A Deezerrel kötött megállapodás hatalmas változás a zeneipar működésében: 90 millió zeneszám van fenn ezen a platformon, amelyek közül konkrétan egyszerűen csak zaj. Alapvetően helytelen, hogy ezekért ugyanannyit fizessünk, mint Harry Styles legújabb kislemezéért – mondta Jeronimo Folgueira, a Deezer vezérigazgatója a Financial Times-nak.
A lap szerint ez a megállapodás az első nagy változás lehet a zeneipar üzleti modelljében a Spotify 2008-as indulása óta. A megállapodástól azt várják, hogy a „hivatásos művészeknek” járó kifizetések 10 százalékkal emelkednek. A Universal a Spotify, a Tidal és a Soundcloud streamingszolgáltatóval is tárgyal, hogy a Deezerhez hasonló szerződéseket kössön, és ezeken a platformokon is magasabb jogdíjakhoz juthasson.
A piacot jól ismerő Goldman Sachs árnyalta picit a képet, becslése szerint a „nem hivatásos előadók” tavaly mindössze 900 millió dollár jogdíjat hoztak, szemben a Universal Music többmilliárdos bevételével, amit negyedévenként megkeresnek.
A megállapodás szerint a mogulok betételnövekedésével egyenesen arányosan az amatőrök, és persze a zajok is kisebb bevételhez jutnak a totalizatőr rendszer miatt.
