Elon Musk ugyan két éven belül legénység nélküli űrhajót küldene a Marsra, az viszont bizonytalan, hogy ember mikor lép a vörös bolygó felszínére. Mivel a NASA is komolyan gondolja az utazást, előbb-utóbb megvalósulhat a Mars utazás. A Holddal felesleges összehasonlítani, mert a viszonyok teljesen mások, az éghajlat szélsőségesebb (szélsőségesen hidegebb), az út sokkal továbbtart, így az utasok oda- és visszafelé, illetve a helyszínen is nagyon erősen ki lesznek téve a kozmikus sugárzásnak.
Tételezzük fel, hogy az említett problémákat megoldjuk, ugorjunk előre egy kicsit (nagyot?) az időben, és képzeljük el: nemcsak tudományos minőségben, hanem turistaként is ellátogathatunk a Marsra. Attól az apróságtól tekintsünk el, hogyan utazunk a bolygón – ha már ott járunk, valahogy megoldjuk.
Automatikusan felmerülő kérdés, hogy mit érdemes megnézni? A Space.com leendő Mars-turistáknak gyűjtött össze nyolc kihagyhatatlan látványosságot.
Vulkánok és kanyonok
Az éles ellentétek bolygója: óriási vulkánok, irdatlan mély kanyonok és kráterek, talán vízzel, talán nélküle – ennyit tudunk biztosan, és azt is, hogy lenyűgöző világ, izgalmas földrajzzal.
Az Olympus Mons naprendszerünk legextrémebb vulkánja, a NASA szerint akkora, mint egész Arizona szövetségi állam. Magassága huszonöt kilométer, összehasonlításként majdnem három Mount Everest (8,9 kilométer). Nagyon jó hír a túrázóknak, hogy lejtői dőlésszöge átlagosan öt százalék, így viszonylag könnyű lesz megmászni. A csúcson magmakamrák alkotta látványos. 85 kilométer széles mélyedésben gyönyörködhetünk.
Olympos Mons
Az Olympus Mon a Tharsis vulkánrégióhoz tartozik, és ha már ott járunk, érdemes elidőzni. A négyezer kilométer széles területen tizenegy további vulkán található. A jóval gyengébb gravitációs vonzás miatt sokkal nagyobbak, mint a földiek. Kb. kétmilliárd éve törhettek ki.
A marsi kanyonok szintén rekordkönyvekbe kívánkoznak: a naprendszer legnagyobbjai. A háromezer kilométer hosszú Valles Marineris négyszer akkora, mint a nyolcszáz kilométeres coloradói Grand Canyon. Kialakulást többféleképpen magyarázzák, de senki nem tudja biztosan. Valószínűleg összefüggött a Tharsis térség formálódásával.
Jég és víz?
Az Északi és a Déli sark egyaránt jeges környezet, földtani összetételük azonban eltér. Télen annyira hideg van, hogy a légköri széndioxid a felszínen jéggé sűrűsödik, nyáron pedig az északi féltekén teljesen, a délin csak részben visszakerül az atmoszférába. Ezek a jelenségek komolyan befolyásolják a bolygó klímáját.
A Curiosity terepjáró 2012-es landolási helyszínén, a Szélvihar kráterben és az Éles hegyen találtak valamikori vízre utaló jeleket. A rover errefelé talált bonyolult organikus molekulákat, évszakonként változó légköri metánkoncentrációt.
Kik járhattak itt?
A Medusae Fossae a Mars egyik legbizarrabb helyszíne, ránézésre kicsit olyan, mint a Nazca-vonalak, de az is lehet, hogy alienek jártak arrafelé – sok tudós spekulál róluk. A vulkanikus lerakódás az USA területének ötöde, talán elképesztő méretű kitörések következtében alakult ki így.
A Hale-kráter ismétlődő mintázatú lépcsőiről készült képeken kutatók hidratált sót, a felszíni víz jelét látták, ami persze az atmoszférikus vízből is kialakulhatott. Az Északi Labirintus Szellemdűnéi és a Hellasz medence szintén a víz egykori jelenlétére utalnak. A víz elpárolgásával és az atmoszféra zsugorodásával, a Marst ma már a szelek uralják, formálják. A dűnék tíz méter magasak lehettek, később láva vagy víz áraszthatta el őket. Alapjaik megmaradtak, csúcsaik lekoptak. A dűnék sugárzás- és szélvédett részein mikrobák bújhatnak meg.
Képek: Needpix.com, NASA, ESA
