Képek: Wallpaper Flare, Wikimedia, GetArchive
A meteorok izgalmas fogódzók ahhoz, hogy milyen lehetett ifjúkorában a naprendszer. Megtalálni őket viszont minden, csak nem csúcstudomány. Sokkal egyszerűbb és prózaibb annál: a kutatók bejárják a terepet, hosszú órákat töltenek prózai keresgéléssel – merev szemmel nézik a földet, hátha rátalálnak a darabkákra.
Ez volt tegnap, ma viszont egyre több tudós használja a dróntechnológiát, és bizakodnak, hogy az ember nélküli légi jártművek kamerái észreveszik, megörökítik a meteorroncsokat.
Nyugat-Ausztráliában
Seamus Anderson, a nyugat-ausztráliai Perth Curtin Egyetemének bolygókutatója elmondása alapján hat fős meteorvadász csapat naponta 200 ezer négyzetmétert tud átnézni. „Meteorgyanús” térségek viszont inkább millió négyzetméter léptékűek, így a keresgélés sokáig eltarthat.
Anderson 2016-ban kezdett el drónokat alkalmazni meteor-fényképek készítéséra. Az ötletből PhD-projekt lett, 2022-ben pedig végre találtak is meteort, azóta pedig további négyet, mindegyiket más helyszínen.

Drónokkal persze sokkal gyorsabban megy, háromszáz nap munka tucatnyira, vagy még kevesebbre csökkenthető.
Anderson és kollégái Nyugat- és Dél-Ausztráliában keresgéltek. A hullócsillagról az atmoszférát figyelő földfelszíni kamerahálózat készít képeket, majd elkezdődik a „vadászat.” Négykerekes járművön, rajta drónokkal és számítógéppel, töltőállomással, generátorokkal, üzemanyaggal, kajával, tabletekkel, kemping-felszereléssel útnak indulnak.
Irány az Antarktika!
A meteorhullás helyszínéig akár egy napot is utazhatnak pocsék vagy nemlétező utakon. Érkezés után kb. húsz méter magasba reptetnek egy drónt, kamerája másodpercenként készít egy képet a talajról. A kutatók negyven percenként töltik le az adatokat, amikor a drónt feltöltik.
Egy tipikus nap több mint tízezer kép készül, amelyeket kb. százmillió kisebb részre osztanak. Mindegyik „csempe” kétméteres, meteorok felismerésére gyakoroltatott gépitanulás-algoritmus nézi át őket, hátha. Az algoritmus ugyan nem tökéletes, de jó munkát végez. A csempék zömét, mintegy kilencvenkilenc százalékukat leselejtezi. De még így is kb. ötvenezer marad.

Leggyakrabban egyiken sincs meteor, hanem hamis pozitívok: alvó kenguru, kígyók, állati ürülék stb. Az algoritmus csak azért címkézi őket potenciális hullócsillagként, mert nem ismerősek számára.
Az emberi szemnek meggyőző objektumokat kisebb és lassabb, egy méterrel a talaj felett repülő drón vizsgálja. Ha valami izgalmasat talál, a kutatók is odamennek.
A jövőben az algoritmust trenírozzák tovább, hogy jobban működjön, ne tévessze össze például a kenguruürüléket egy meteorral. A kódot nyílt forrásúvá teszik, hogy más kutatók szintén használhassák.
Anderson következő célpontja az Antarktika, ott is akar meteorokat találni.