Nem így Memo, a legújabb, amerikai fejlesztésű robot, amely minden gond nélkül leszedi a vacsoraasztalt és bepakolja az üvegpoharakat is a mosogatógépbe.
Hétköznapi csalódások
A Memo mögött álló amerikai startup állítása szerint a humanoid képes megbirkózni bármilyen hétköznapi feladattal.
A kaliforniai Sunday Robotics szerint kevesebb mint két év alatt alkottak meg egy olyan háztartási robotot, amely rutinszerű feladatokra is alkalmas. Így például leszedi az asztalt és bepakolja a mosogatógépet.
A fejlesztő cég által közzétett videóban a kerekeken guruló Memo robot valóban hiba nélkül eltávolítja a tárgyakat a vacsoraasztalról és a mosogatógépbe helyezi azokat.
A robot a videóban két borospoharat is felemel egy kézzel, zoknikat hajtogat, és kezeli az eszpresszógépet is.
Tony Zhao, a Sunday Robotics társalapítója szerint Memo új szintet képvisel a robotikai mesterséges intelligenciában. Zhao hozzátette: a Memo több mint húsz élő bemutató során egyetlen borospoharat sem tört el.
A robotika és az MI találkozása
A robotikával foglalkozó mérnökök régóta küzdenek azzal, hogy olyan rendszereket tervezzenek, amelyek megbízhatóan kezelik a háztartásokban előforduló tárgyakat.
Az emberi kézben több ezer tapintóreceptor található, amelyek segítségével meg tudjuk ítélni a fogást és a nyomást. Ennek gépi megfelelőjét létrehozni rendkívül összetett és költséges feladat.
Memót olyan adatokon trenírozták, amelyeket emberek gyűjtöttek valós feladatok végrehajtása közben – számolt be a fejlesztésről a Euronews.
A robotnak Lego-szerű kezei vannak. Szintetikus adatok, szimulációk vagy távirányítású rendszerek használata helyett a cég egy olyan kesztyűt fejlesztett, amely pontosan a robot kezének formájára épül.
A vállalat több mint 500 adatgyűjtővel dolgozik az Egyesült Államok-szerte, akik viselik ezeket a kesztyűket és rögzítik az olyan információkat, mint például a különböző tárgyak felemeléséhez szükséges erő.
“A robotikában, ha kizárólag a távoli működtetésre támaszkodunk, a szükséges mennyiségű képzési adat összegyűjtése biztosan évtizedekig tartana” – mondta el Zhao egy interjúban.
Kesztyűs kézzel bántak vele
A Sunday Robotics szerint kesztyűs rendszerük sokkal költséghatékonyabb, mint a teleoperáció – vagyis amikor egy gépet távolról irányítanak.
Mint az a fejlesztő cég honlapján is látható egy videóban, a robotot úgy tanítják, hogy a humán asszisztens felveszi a robotkesztyűt. Elvégzi a betanítani kívánt mozdulatsort, amelynek során a kesztyű érzékel minden szükséges paramétert.
A Memo esetében egy kesztyű nagyjából 200 dollárba kerül, szemben egy távműködtetésű robot mintegy 20 ezer dolláros költségével.
A Sunday Robotics honlapja szerint a távműködtetés egy skálázási “zsiliphelyzetet” hoz létre.
Nem lehet robotokat tömegesen telepíteni intelligencia nélkül, de intelligenciát sem lehet építeni, ha nincs elég adat a tömeges telepítésből.
A humán ergonómia egyensúlya
A fejlesztők szerint a Teslához hasonló cégek azért boldogulnak, mert naponta milliónyi jármű gyűjt adatot. De még nekik is tíz év kellett ahhoz, hogy elérjék a valódi áttörést.
A Sunday Robotics szerint kulcsfontosságú volt a felismeré, hogy az adatprobléma megoldásához meg kell oldaniuk az “inkarnációs eltérés” problémáját.
Ha a robot testfelépítését össze tudják hangolni az emberi testtel, akkor az emberektől gyűjtött adat közvetlenül felhasználható a robotok tanításához.
A Földön 8 milliárd ember él. “Ha az ő mindennapi mozgásaikat ki tudnánk használni, azzal beindíthatnánk a robotintelligenciát. Így áttörnénk az adat-zsilipet, és lehetővé tehetnénk a robotok széles körű elterjesztését” – írják a fejlesztők.
Ezt a szakadékot a mechanikai “sweet spot” mérnöki kialakításával hidalnák át.
Úgy tervezték meg a hardvert, hogy egyensúlyt teremtsen az emberi ergonómiai igények és a robot gyártási követelményei között. Eközben persze a mérnökök agresszívan optimalizálják a finommotoros képességeket.
Emberről másolt robot
A cél, hogy minél többféle tárgyat tudjon megfogni a robotkéz, megbízhatóan tudjon használni eszközöket – így akár spray-ket vagy fúrógépeket. Szintén boldogulnia kell a hétköznapi tárgyakkal is, mint a kilincsek vagy zsinórok.
Az eredmény a már említett kesztyű, a Skill Capture Glove lett. Azzal, hogy a kesztyű és a robotkéz pontosan ugyanazzal a geometriával és szenzorelosztással rendelkezik, megszűnik az átviteli rés.
A kesztyű ugyan összehangolja a kéz interfészét, de a test többi része továbbra is eltérő. Az emberek különböző magasságúak, eltérő a karuk hossza. A kamerák emberi kart látnak, miközben a robotnak robotkart kellene tanulnia. Ennek áthidalására fejlesztették ki a Skill Transform rendszert.
Ez hangolja össze a nyers kinematikai és vizuális megfigyeléseket, valamint tünteti el az emberre jellemző részleteket.
A folyamat rendkívül robusztus: a kesztyű adatait 90 százalékos pontossággal alakítják át a robotnak megfelelő adatokra. Az eredmény egy nagy pontosságú tanítókészlet, amely úgy néz ki és úgy mozog, mintha maga a robot generálta volna.
(Kép: Sunday Robotics)
