(Kiemelt kép: Unsplash)
A ChatGPT technológiájával a diákok mostantól könnyedén puskázhatnak dolgozatokat és egyetemi felvételi esszéket, míg a másik oldalon a tanárok kiszervezhetik tananyagukat a mesterséges intelligenciának és senki sem lenne tulajdonképpen a végén „okosabb”. De a ChatGPT azonban aligha jelenti az oktatás végét. Ugyanolyan gyorsan, ahogy a diákok elkezdték a chatrobot munkáját „sajátjuknak” beállítani, új programok jelentek meg rögvest az MI által írt munkák felismerésére, és a tanárok, akik a diákjaik előtt akarnak járni, elkezdték a ChatGPT válaszait beépíteni az óraterveikbe is. Az igazság az, hogy ha jól használják, a mesterséges intelligencia nagyban javíthatja a diákok „kritikus gondolkodását” és bővítheti szociális készségeiket is. A szkeptikusok attól tartanak, hogy a gyerekek abbahagyják majd az alapvető készségek tanulását, nem gyakorolnak, és elfelejtik az általános tényeket, ha egy mesterséges intelligenciára hagyatkozhatnak, hogy az válaszoljon majd helyettük. Edward Deci és Richard Ryan pszichológusok „önmeghatározási” elméletükben azt állítják, hogy az embereket eredendően az autonómia, a kapcsolat és a kompetencia hajtja – vagyis továbbra is tanulni fognak, függetlenül az útjukba kerülő MI által elérhető rövidített és „előre emésztett” tartalmaktól. A Wikipédia létrehozása remek példa erre: nem hagytuk abba a történelem vagy a tudomány tanulását csak azért, mert most már gyorsan utánanézhetünk az interneten dátumoknak és képleteknek. Ehelyett egyszerűen csak egy újabb forrást szereztünk, mely segít a tényellenőrzésben és a tanulás megkönnyítésében. Mivel az oktatás a mesterséges intelligencia egyik első fogyasztói felhasználási területe, és a ChatGPT-hez hasonló programok segítségével gyerekek, tanárok milliói fognak megismerkedni az MI-vel, létfontosságú, hogy odafigyeljünk a alkalmazásaira és az életünkre gyakorolt hatásaira. Az alábbiakban az MI és a tanulás, a tudás és az oktatás jövőjére vonatkozó előrejelzéseket vizsgáljuk meg.
A demokratikus modell általánossá válik
Az olyan szolgáltatások, mint a korrepetálás, a coaching, a mentorálás, csak a jómódúak számára voltak eddig elérhetőek. A mesterséges intelligencia segít demokratizálni ezeket a szolgáltatásokat a szélesebb közönség számára. Sőt, arra a problémára, mely szerint azok a tanulók, akik egyéni oktatásban részesültek, jobban teljesítettek, mint a hagyományos osztályteremben tanuló gyerekek – most már van végre megoldás. A mesterséges intelligencia potenciálisan bárki számára „élő oktatóként” is működhet, és az emberek kiegészíthetik, hogy mélyreható tudást, valamint érzelmi és viselkedési támogatást is nyújtson. Az MI az időhiányos szakértőket és az akadémiai hírességeket is elérhető közelségbe hozhatja minden tanuló számára, függetlenül az erőforrásaiktól. Ez a fejlődés hihetetlenül demokratizáló az olyan szakmák számára, ahol fontos a mentorálás és a tanulás. Képzeljük el, ha egy korai fázisban lévő startup alapítói igény szerint Marc Andreessen vagy Paul Graham mesterséges intelligenciával rendelkező változatával beszélgethetnének.
Az egyénre szabott tanulás kora
A mesterséges intelligenciával lehetővé válik, a tanulás módjától és igényeitől kezdve (vizuális vs. szöveg vs. hang) a tartalomtípusokon át (könnyen be lehet vonni a gyerek vagy felnőtt kedvenc karakterét, hobbiját és műfaját) a tananyagig, hogy mindent személyre lehet benne szabni. Lehetőség lesz arra is, hogy pontosabban tanítsuk a tudásszintünket és a hiányosságainkat: a szoftverek nyomon követhetik az aktuális tanulási szintünket, tesztelhetik a fejlődésünket, és a hiányosságaink alapján megismételhetik vagy újraformázhatják a személyre szabott tartalmakat. Ez várhatóan nagyobb elkötelezettséget is eredményez. A mesterséges intelligencia a különböző típusú tanulókat is jobban meg fogja tudni szólítani, nemcsak a „haladó” diákokat, de az egy adott tantárgyban lemaradó gyerekeket vagy a speciális tanulási igényűeket is.
A mesterséges intelligencia-alapú eszközök új generációja
Történelmileg a diákok és a pedagógusok természetes trendteremtők, ha a termelékenységi szoftverekről van szó. Valójában a diákok és a tanárok voltak az első felhasználói az olyan startupoknak, mint a Canva és a Qualtrics (amelyet később az SAP felvásárolt). A Canva esetében a Nyugat-Ausztráliai Egyetem (ahol az alapítók főiskolára jártak) diákjai használták először a tervezőplatformot, hogy elkészítsék iskolai évkönyveiket, míg a Qualtrics esetében Angela Lee, a Northwestern marketingprofesszora kezdte el használni a szolgáltatást, hogy könnyen, méretarányosan gyűjthessen adatokat MBA és doktorandusz hallgatói számára. Ahogyan a diákok és a tanárok a korai termelékenységi eszközöket is megkedvelték, könnyen elképzelhető, hogy a chat-alapú társalgási felületeket kihasználó szoftverek korai alkalmazói egy új generációt fognak létrehozni (így az MI egyre „emberszabásúbbá” válik). A másik ok, amiért a tanárok várhatóan elfogadják a következő generációs MI-eszközöket, az az, hogy ők – különösen az állami intézményekben dolgozók – túlterheltek és alulfinanszírozottak, így kevesebb idejük marad arra, amire legszívesebben koncentrálnának: a diákjaikra. Ma a tanárok jelentős mennyiségű időt töltenek osztályozással, óravázlatok készítésével és az órákra való felkészüléssel. A mesterséges intelligencia, miután több millió korábbi oktatási anyagból tanult, csökkentheti a munkaterhelésüket, többek között azzal, hogy elkészíti a tanterveket. Ezután az oktatóknak már csak finomítaniuk kell rajta, és a saját osztályaikra szabniuk. Azáltal, hogy felszabadul az idejük, a tanárok mostantól olyan, korábban „bónusz” tevékenységekre összpontosíthatnak, mint például az egyes diákokra való személyre szabott figyelem. Ami pedig a diákokat illeti, szívesen találnak kreatív módokat arra, hogy időt takarítsanak meg és előnyöket szerezzenek egyéb foglalatosságaikban.
Új értékelési eszközöket kell kifejleszteni
A ChatGPT megjelenése óta az oktatók elkezdték megvitatni, hogy hogyan, és milyen módon lehetne „ellenőrizni” az iskolai munkákat, az egyetemi felvételit, és azon túl az MI által támogatott valamennyi lehetséges „munka” bizonyítékait. Az iskolák világszerte a nagy állami iskolai rendszerekben egyelőre betiltották a ChatGPT-t és más kapcsolódó, mesterséges intelligenciával operáló oldalakat. Ugyanakkor sok pedagógus azzal érvel, hogy a ChatGPT olyan technológia, melyet integrálni kell(ene) a tanulásba és a tanításba, és hogy a mesterséges intelligencia kiaknázása a jövőben kulcsfontosságú karrier készség legyen. Ennek megvalósításához egy sor kiigazításra lesz szükségünk az osztálytermekben és abban, ahogyan az osztálytermi teljesítményt értékeljük, ahogy ezt tettük, amikor a Wikipédia, a számítógépek, az internet, a személyi laptopok megjelentek a színen, és végül kulcsfontosságú tantermi technológiákká váltak.
Egy problémát kell még majd figyelembe venni, hogy az ehhez a technológiához való hozzáférés hogyan biztosíthat egyes diákoknak nagyobb előnyt a tanulásban és a teljesítményben. Például az MI-eszközökhöz való hozzáférést tiltó iskolákban az otthoni internet-hozzáféréssel nem rendelkező diákok nem találkozhatnak az MI-technológiával, míg a megfelelő erőforrásokkal rendelkező diákok megismerhetik és otthon is használhatják azt. Ez az állami és a magániskolai oktatás közötti szakadékot tovább fogja növelni, mivel a magán (és egyházi) iskoláknak könnyebb lesz az új technológiák átvétele és beépítése, mint az állami iskoláknak, tekintettel az alacsonyabb tanuló-tanár arányra és a magasabb költségvetésre.
Az „igazság” viszonylagossá válhat
Egy másik nagy aggodalomra okot adó terület az „igazság” fogalmának meghatározása a mesterséges intelligencia korában. Az algoritmusokat a rendelkezésre álló adatokon képzik ki, de mindezek az információk jelenleg még mindig az emberi megítélés és viselkedés tárgyát képezik. Ez azt jelenti, hogy mindenféle – faji, nemi és egyéb – társadalmi előítélet beépül az algoritmusokba, és ezek így tovább erősödnek. Például a Gmail mondatkiegészítő mesterséges intelligenciája azt feltételezi, hogy a befektetőnek férfinak kell lennie. A Google Smart Compose csapata többször is megpróbálta korrigálni a problémát, de eddig sikertelenül. Ebben az előítéletekkel teli környezetben, ahol az MI tényszerűen téves információkat (vagy hamis tényeket és híreket) szolgáltat, a tényellenőrzés kritikus fontosságúvá válik majd. A mai mesterséges intelligencia által generált válaszok különösen veszélyesek, mivel könnyen össze tudnak állítani összefüggő prózát, és a csiszoltsági szintje megtéveszthet, hogy tényszerűen pontosak és igazak ezek. Egy friss egyetemi tanulmány szerint az MI által összeállított híreket olvasó emberek 72%-ka tartja hitelesnek a cikkeket, annak ellenére, hogy ezek a tények nem voltak helytállóak. Hogyan tudunk minőségi és tényszerűen pontos tartalmat összeállítani egy olyan korszakban, amikor bárki és a chatrobotok által készített tartalmak tömkelege fog ömleni ránk? A felhasználók által generált tartalmakba és a más, nem hiteles csatornákba vetett bizalom erőteljesen csökkenni fog így. A másik oldalon pedig a közönség vakon bízhat majd olyan személyiségekben, márkákban és „szakértőkben”, akiket már követnek és tisztelnek. Végül pedig majd olyan emberek generációját hozhatjuk létre, akik a mögöttes részletek megértése nélkül rendelkez(het)nek mindenféle „szakértelemmel”. Ez pedig komoly problémákat okozhat olyan válsághelyzetekben, amikor a részletek szabatos és pontos ismerete fontossá és meghatározóvá válhat azok sikeres és gyors megoldásában.
