A kaliforniai egyetem egy kutatója több száz ember történetét hasonlította össze a népszerű generatív MI platformok által írt történetekkel. A végeredmény pedig az, hogy az emberek jóval gazdagabb és egyedibb elbeszéléseket írtak.
Az MI platformok csupán ugyanannak a történetnek kisebb változtatásokkal megírt, de rendkívül hasonló változatait készítették el. Arról nem is beszélve, hogy az MI-történetek hemzsegtek a kliséktől.
Az MI-generált írások leginkább stílusparódiára hasonlítottak – akár egy humoros kísérlet – mondta az Independentnek Nina Beguš, az egyetem információs iskolájának és történelem tanszékének kutatója.
A kutatás szerint az MI-írásoknak semmilyen társadalmi vagy kulturális kötődésük nem volt. A generált szövegekből hiányoztak az utalások a lokalitásra, az emberi kultúrák sajátosságaira. Míg az ember által írt történetekben ez igencsak változatos volt, és szórakoztató volt olvasni az emberi írásműveket.
Beguš 250 ember szövegeit vetette össze 80, generatív MI-eszközökkel generált történettel. Ezt követően megvizsgálta az egyes írások részleteit és általános narratív ívüket. Értékelte azt is, hogyan tárgyaltak olyan témákat, mint a kultúra, a faji-etnikai vagy nemi hovatartozás.
Az ember játszik a nyelvvel, az MI csak használja
Az emberi történeteket az Amazon Mechanical Turk crowdwork platform dolgozói írták, a többi történetet pedig az OpenAI GPT-4 és GPT-3.5 modelljei állították elő.
Az Amazon crowdworkereitől származó történetek még 2019 júniusában íródtak, az OpenAI történetek pedig tavaly márciusban keletkeztek.
Mind a 330 válasz ugyanazon, a Pygmalion-mítoszon alapuló felkérés alapján készült. A római költő, Ovidius története szerint egy művész beleszeret az általa faragott szoborba.
Az MI-modelleket és az embereket arra kérték, hogy írjanak egy történetet egy olyan emberről, aki létrehozott egy mesterséges embert, és később beleszeretett.
De írhattak egy olyan emberről is, aki létrehozott egy mesterséges embert, amelybe egy másik ember szeretett bele.
Az emberek és az MI-rendszerek egyébként hasonlóan értelmezték a Pygmalion-mítoszt. Az MI-modellek szövegeinek tonalitása azonban beszűkült volt. Nem volt „minőségi írás”.
Az emberek sokkal élőbb szövegeket írtak, olyan egzisztenciális szálakat is megpendítve, mint például a veszteség.
Beguš azt is elmondta, hogy az MI történetekben nagyobb valószínűséggel szerepeltek azonos neműek közötti szerelmi szálak. De az egyik szövegben még a “többszerelműség”, egy poliamor kapcsolat is megjelent.
A Berkeley kutatója szerint tehát egyelőre nincs miért aggódni. “Mi emberek amolyan barkács-lények vagyunk. Szeretünk játszani a nyelvvel. Megvan bennünk a vágy, hogy írjunk és átéljük az írás folyamatát” – fogalmazott Beguš.
Bár a kutató szerint az MI-eszközök egyelőre nem fogják leváltani az embereket, de mindenképpen hatással lesznek az írás folyamatára. Legalábbis az írás bizonyos részeire nézve – akár a kreatív írásra is.
(Kép: Dall-e)
