Egy galaxist akkor tekintünk halottnak, ha nem keletkeznek többé csillagok. Ez akkor történik meg, amikor a csillagok alkotórészei, óriási gáz- és porfelhők kimerülnek. Tudósok hosszú ideje gyanítják, hogy nagyon masszív feketelyukak idő előtt „kivégezhetnek” galaxisokat. „Csak” a gázoktól és a poroktól kell megszabadítani őket.
Az univerzum fiatalkorában történt
A JWST anyagai szolgáltatják a jelenség első bizonyítékait. A Földtől 11,5 millió fényévre lévő, Tejút-méretű, a Napnál 200 milliárdszor nagyobb, hivatalosan GS-10578, népszerűen nevén Pablo galaxisa rendszert tanulmányozó csillagászok a részleteket vizsgálva szembesültek vele. A távolságból kiszámolható, hogy olyannak látták, amilyen 2,3 milliárd évvel a Big Bang után volt. (A Nagy Bumm mai földi számításaink szerint 13,8 milliárd éve történt, tehát a kutatók igencsak visszamentek az időben.)
Korábbi megfigyelésekből tudták, hogy a galaxis túlzottan nyugalmi állapotban van: nem tűntek fel új csillagok. Arra gondoltak, hogy összefüggés lehet a feketelyuk és a csillagképződés vége között. A JWST megfigyeléseiig viszont nem tudták a galaxist elég részletesen tanulmányozni a közvetlen kapcsolat kimutatásához. Azt sem tudták, hogy a nyugalmi állapot átmeneti vagy állandósult.
Galaxisok interakcióban (a James Webb Űrteleszkóp megfigyelése)
Pablo galaxisában 12,5-11,5 milliárd éve születtek csillagok. Mivel az univerzum fiatalkorában a legtöbb galaxisban rengeteg csillag formálódott, furcsa, hogy galaxisok el is haltak akkoriban. Ha a GS-10578-nak volt elég ideje elérni monumentális méretét, akkor viszonylag hamar befejeződött a csillagformálódás – állapították meg az asztronómusok. A JWST anyagaiból pedig azt, hogy a galaxis közepén lévő hatalmas feketelyuk óriási gázmennyiséget óránkénti 3,5 millió kilométer sebességgel lök kifelé. Ekkora sebesség mellett a galaxis gravitációs hatása sem érvényesülhetett, így a gázok könnyedén eltűnhettek.
Miért pusztult el Pablo galaxisa?
A hatalmas feketelyukakat éltető galaxisokból gyors, de általában nem nagytömegű gázszelek áramlanak. A JWST viszont új részletet észlelt a Palo galaxisából távozó gázszélről: hideg és tömör összetevője gyenge fényt bocsátott ki magából. A tömör gázáram hátulról blokkolta a galaxis irányába tartó fényt, és a szökő gáz tömege több volt, mint a csillagképződéshez szükséges.
Az élethez, azaz a csillagképződéshez szükséges feltételek megszüntetésével, a feketelyuk „halálra éheztette” Pablo galaxisát – vonták le a következtetést a cambridge-i csillagászok.
A JWST eddigi megfigyelései nem okoztak még ekkora meglepetést. A korábbi modellekből úgy tűnt, hogy a csillagképződés vége kaotikus hatással van galaxisokra, megváltoztatja a formájukat. A Pablo Galaxis halott csillagai viszont változatlanul szabályosan, de élettelenül mozognak, azaz a teóriák nem mindig igazolódnak be.
A kutatók folytatják a megfigyelést, Pablo galaxisáról fogunk még hallani.
Képek: NASA
