Az űrszonda rekordmessze van a Földtől: közel 25 milliárd kilométerre. 2012 augusztusa óta repül a csillagközi térben. 1977-es indulása óta többször értékelték úgy a küldetést vezető tudósok, hogy szükség van a Voyager 1 hajtóműveinek újraprogramozására. A hajtóművek szilícium-dioxiddal szennyeződnek az üzemanyagtartályban elromlott gumimembrán miatt. A szilícium-dioxid pedig csökkenti a hajtóművek hatékonyságát.
Már korábban is kellett hajtóművet váltani
A Voyager 1 és 2 is három hajtóműkészlettel rendelkezik, két helyzeti és egy pályakorrekciós egységgel. Mindegyiket használták már különféle célokra az útak során. 2002-ben és 2018-ban is azt vették észre a NASA mérnökei, hogy az épp használt hajtómű üzemanyagcsövei eltömődtek az irányítására használt ágban, ezért másik hajtóműre váltottak. 2018 óta használták a pályakorrekciós egységet.
Az eltömődött csövek a hajtóművek belsejében az üzemanyagot irányítják a katalizátorágyakba, ahol azok gázokká alakulnak át. A cső átmérője eredetileg 0,25 milliméter volt, az eltömődés viszont 0,035 milliméterre csökkentette az átjárhatóságot, ami körülbelül az emberi hajszál átmérőjének fele. Most a pályakorrekciós hajtómű csövei még jobban eltömődtek, ezért kellett visszaváltani a korábban használt eszközökre.
Ez azonban az energiaellátás problémái miatt nem volt egyszerű. Az űrszonda kora miatt elsősorban az áramellátással és a hőmérséklettel kapcsolatban vannak kihívások. A szondán minden nem alapvető fedélzeti rendszert kikapcsoltak már, hogy megőrizzék a bomló plutónium által termelt, fokozatosan zsugorodó elektromos áramellátást, ám emiatt a szonda egyre inkább kihűl. Viszont nem szerencsés hibernált állapotban bekapcsolni a hajtóművet, mert az annak teljes meghibásodását okozhatja.
Bekapcsolás előtt ezért szükség volt a hajtómű melegítésére. A Voyager tápellátása azonban olyan alacsony, hogy a nem alapvető fűtőberendezések bekapcsolásához valami mást is le kell kapcsolni, hogy a fűtés megfelelő mennyiségű áramot kapjon. A jelenleg működő tudományos műszert nem akarták kockáztatni a mérnökök, de megállapították, hogy az egyik fő fűtőegységét akár egy órára is le lehet kapcsolni a szonda veszélyeztetése nélkül, és így elegendő energia szabadul fel a hajtómű melegítéséhez.
Megvalósuló jóslat
A projekt sikere nyomán a Voyager 1 antennája ismét negyvenszer nézhet egy nap a Föld felé, hogy adatokat küldjön. Számos tudós csodálkozik, hogy a szonda még működik, hiszen évtizedekkel ezelőtt teljesítette eredeti célját: elrepült a Jupiter és a Szaturnusz mellett, illetve feltárta a Szaturnusz legnagyobb holdját, a Titánt. Stamatios Krimigis, aki a hetvenes évek óta dolgozik a projekten csak legyint a kétkedőkre, mondván, mottója régóta az, hogy „ötven év vagy bukás”, és lassan sikerül ezt magvalósítani.
