A Bristoli Egyetem kutatói komoly áttörést értek el a kis méretű, úgynevezett “soft robotika” területén.
A legtöbb robot – még a kis méretűek is – műanyagból vagy szintetikus anyagokból készülnek. Épp ezért a robot, az életciklus végén nehezen újrahasznosítható. A bristoli kutatócsoport alternatívája viszont újraértelmezi az eldobható robotok fogalmát.
Olyan robotkomponenseket fejlesztettek, amelyek fő alapanyaga nem más, mint az ehető rizspapír. Az új technológia egyszerre nyújt fenntartható megoldást és nyitja meg az utat az eldobható, környezetbarát robotok felé – miközben komoly lehetőségeket rejt az IT- és IoT-fejlesztések számára is.
Rizspapír, mint robotikai alapanyag
Bár elsőre a rizspapír-robot ötlete furcsa kísérleti projektnek tűnhet, valójában komoly technológiai jelentősége van. Egyrészről a vizsgálatok a rizspapír új mechanikai tulajdonságaira hívták fel a figyelmet (például rugalmasság, szakítószilárdság), amelyek vetekednek a robotikában gyakran használt szilikonéval. Másrészről a rizspapír nemcsak biológiailag lebomló, de meglepően ellenálló is.
„A célunk az volt, hogy olyan alapanyagot találjunk, amely nemcsak funkcionalitását, de a környezeti terhelést tekintve is optimális”
– nyilatkozta a kutatást vezető Dr. Jonathan Rossiter, aki szerint ez lehet az első lépés a komposztálható robotika felé.
A felhasználási lehetőségek az IT-tól az agráriumig terjednek. Elméletben rizspapírból készült soft robotokkal kiválthatók lennének az eddig használt mezőgazdasági szenzorok, amelyek vetési vagy öntözési adatokat gyűjtenek, majd lebomlanak a földben. De az egyszer használatos orvostechnikai eszközök is. Sőt, a rizspapíralapú komponensek beépíthetők az alacsony fogyasztású IoT-eszközökbe is.
Jelenleg a kutatócsoport egy olyan belső mozgatórendszeren dolgozik, amely teljes egészében komposztálható lesz – beleértve az energiaellátást és a mozgást generáló elemeket is. A végső cél pedig egy olyan robot, amely önállóan mozog, feladatot lát el, majd környezeti terhelés nélkül komposztálódik a természetben.
(Kép: Flickr)
