Az évek során végzett kutatások és teleszkópos megfigyelések révén végre sikerült pontosan meghatározni, honnan származhatnak a jelek. A kutatók úgy vélik, hogy a hosszú rádiókitöréseket két halott csillag – egy vörös törpe és egy fehér törpe – „találkozása” adja. Ezek olyan szoros pályán keringenek egymás körül, hogy mágneses mezejük kölcsönhatásba lép egymással. Amikor a mágneses terek „összeütköznek” egymással, kibocsátják a Földön is észlelhető rádiójelet.
Ezek másodpercek és percek közé tehetők, és bár hasonlóak a gyors rádiókitörésekhez (FRB), lényeges különbségek mégis vannak közöttük. Az új kutatás szerint a jelek sokkal alacsonyabb energiájúak, mint az FRB-k, és általában hosszabb ideig, másodpercig tartanak, míg az FRB-k csak milliszekundumokig.
A kutatásról szóló cikk a Nature Astronomy tudományos folyóiratban jelent meg.
(Kép: Unsplash/Shot by Cerqueira)
