Az elmúlt évtizedben a hagyományos rezsi mellé megérkezett a digitális verzió. Egy átlagos fogyasztó az Egyesült Államokban majdnem 24 ezer forintot (havonta 61 dollárt) költ streamingszolgáltatásokra a Deloitte tanácsadó cég felmérése szerint. A kutatásból kiderült, hogy ez olyan magas összeg, hogy ha közel 2 ezer forinttal (5 dollárral) emelkedne, akkor az emberek úgy is készek lennének lemondani az előfizetést, hogy a kedvenc sorozatukról le kellene mondaniuk emiatt.
Így ma már értékes ajándéknak tekinthető egy digitális szolgáltatásra – YouTube-ra, Spotifyra vagy éppen a HBO-ra vagy a Netflixre – történő előfizetés a fiatalok számára. Különösen azért, mert a K&H felmérése szerint a 15-24 évesek túlnyomó része a hagyományos csatornákkal (tv, rádió, újság) szemben már döntően ezeken a platformokon keresztül fogyaszt médiát, elsősorban szórakozási céllal. Ennél a korosztálynál tehát jó eséllyel be is talál egy ilyen meglepetés, pláne, hogy az ingyenes verziók a reklámok miatt nagyban rontják az zenehallgatás, filmnézés élményét.
A sok kicsi sokra megy alapon akár több tízezer forint is lehet a digitálismédia-rezsi. Különösen azoknál a családoknál jellemző ez, ahol több fiatal él egy fedél alatt, ugyanis a K&H felmérése szerint minél fiatalabb egy korosztály, annál inkább az új digitális platformok és a social media felé fordul.
Sok kicsi
A videostreamingek listáján külföldi és magyar szolgáltatások is szerepelnek, amelyek száma ma már meghaladja a fél tucatot. Ezekért alapszinten két-három ezer forintot kell fizetni.
Az éves előfizetéssel ugyan meg lehet spórolni néhány hónap árát, azonban a dolog lehet sokkal drágább, ha valaki például több eszközön is szeretné nézni a filmeket és a sorozatokat. Mivel az emberek érdeklődési köre és a szolgáltatók programja nem fedi egymást, így aki több mindenre is kíváncsi, annak több szolgáltatásra is elő kell fizetnie. Ennek eredménye az lehet, hogy több szolgáltatásra előfizetve akár 10-12 ezer forint lehet a havi videóstreaming kiadás.
A zenestreaming esetén annyiban jobb a helyzet, hogy a szolgáltatók nagyjából ugyanazt a címlistát kínálják. A sok tízmilliós választékban biztosan szerepel az a néhány száz vagy ezer nóta, amit a felhasználó hallgatni szeretne.
Így, ha valaki nem akarja, hogy reklámok szakítsák meg a zenehallgatását, akkor nagyjából havi 4 ezer forintos költséggel megúszhatja a zene-előfizetést. Ugyanez igaz a játékokra, amelyekre sokan szívesen áldoznak némi pénzt. Ez a két tétel összesen átlagosan 15-20 ezer forintjába is fájhat a felhasználónak minden egyes hónapban. A felhőalapú szolgáltatások, például tárhelyek igénybevétele megfejelheti mindezt további akár 3 ezer forinttal.
Így jöhet össze a hagyományos rezsiköltséggel összemérhető havi 30-40 ezer forintos digitálismédia-kiadás. Ezt persze lehet csökkenteni, ám a spórolás például a videóstreamingnél azzal járhat, hogy a felhasználó nem tud mindenhez hozzáférni legálisan, amire kíváncsi. A streamingszolgáltatási kiadások mérséklésének egyik legkézenfekvőbb módja az élő közvetítések hanyagolása. Általában ugyanis ez a legdrágább része az előfizetéseknek. Aki kibírja, hogy várjon egy-két napot kedvenc programjai megnézésével, az nyerhet ezen némi pénzt.
Sokra megy
Összességében tehát gyorsan összejöhet egy havi ütősebb kiadás a különböző digitális szolgáltatásokkal, amellyel sok fiatal nincs is tisztában. Érdemes ezért a szülőknek akár ezen keresztül is megismertetni őket az árak emelkedésének hatásaival, egyúttal rá lehet világítani arra is, hogyan lehet és érdemes az ehhez hasonló szolgáltatásokon spórolni.
