Részleges csontvázak, kitömött tetemek, formalinban úszó maradványok. A természettudományi múzeumok velejárói világszerte. A Z és az alfa generáció tagjait azonban a 19. század hagyományira épülő statikus kiállítási tárgyak már nem kötik le, hanem szükség van interaktivitásra is. Azok a kiállítások sokkal sikeresebbek, ahol megfoghatók, felépíthetők vagy éppen személyesen megismerhetők a darabok.
Most a Cambridge-i Egyetem Állattani Múzeuma egy új projekt keretében próbál hasonlót létrehozni: a látogatók telefonjuk segítségével beszélgethetnek az állatmaradványokkal. Az állatok szövegesen és hanggal is válaszolnak a feltett kérdésekre.
Beszélgető csontvázak
Több mint egy tucat kiállítási tárgy, az amerikai csótánytól és a dodó madáron át a vörös pandáig és a uszonyos bálnáig húsz nyelven társalog a látogatókkal. Az állatok hangszínüket és nyelvezetüket is képesek változtatni a beszélgetőpartner korának megfelelően. A kacsacsőrű emlős ausztrál, a vörös panda himalájai, a tőkés réce brit akcentussal beszél.
Az egyetem a Nature Perspectives mesterséges intelligencia modelleket fejlesztő céggel dolgozik együtt. A mesterséges intelligencia generálja a szövegeket, amelyben az állatok a földi életükről beszélnek. Az AI konkrét részleteket kapott korábban a példány életéről, természetes környezetéről, hogyan került a gyűjteménybe, illetve az általa képviselt fajra vonatkozó összes rendelkezésre álló információt is betáplálták a fejlesztők. A projekt célja, hogy segítsen a biológiai sokféleség válságával kapcsolatos apátia leküzdésében.
Az állatok szemszögéből
Jack Ashby, a múzeum igazgatóhelyettese szerint a sokféle módon használják az AI-t, de ez az első olyan próbálkozás, ahol a kiállítási tárgy szemszögéből láthatják a dolgokat a látogatók. A kísérlet része, hogy kiderítsék megváltoztatható-e az emberek gondolkodása, ha hallják az állatok hangját és értik mit mond.
Míg a mesterséges intelligencia számos kérdést javasol a látogatóknak, de azok alapvetően bármiről érdeklődhetnek a maradványnál. Ashby saját tapasztalata az, hogy egyrészt furcsa élmény egy bálnacsonttól hallani a nyíltvízi életről, másrészt az egyszerű kérdések helyett szinte emberi beszélgetések zajlanak.
A dodó például részletesen beszámol étrendjéről, amely gyümölcsökből, magvakból és időnként kis gerinctelen állatokból állt, és elmagyarázza, hogy erős, ívelt csőre tökéletes a kemény gyümölcsök feltörésére. A mesterséges intelligencia a klónozással kapcsolatban is kifejti a véleményét, a dodó madár így azt mondja, hogy a DNS-en kívül az egész mauritiusi ökoszisztémára szükség lenne újraélesztéséhez.
