Mindenki számára jól ismert legenda, hogy a macskáknak kilenc életük van. Néprajzkutatók szerint a hiedelem alapja a macskatulajdonosok által jól ismert képesség, hogy a bársonytalpúak képesek megfordulni a levegőben, így mindig talpra érkeznek. Így jóval könnyebben élnek túl veszélyes helyzeteket, mint kétlábú vagy éppen más négylábú társaik. Az orvosok ugyanakkor hozzáteszik, hogy a gravitáció, illetve a zuhanás gyorsasága miatt, nem mindegy a megtett távolság, például volt olyan eset, ahol egy tízemeletesből kizuhanó macska megrázva magát tovább sétált, ugyanannak az épületnek első emeletéről viszont szörnyet halt egy cica, amikor kiszökött az ablakon.
A kínai Harbin Institute of Technology kutatói most egy speciális vezérlőrendszert fejlesztettek, amelyet a macskák testmegcsavarási képessége ihletett. A robot így képes koordináltan mozgatni négy lábát, és a levegőben is beállítja a testtartását, hogy a legmegfelelőbb szögben érkezzen a leszálláshoz. Körülbelül hét óra alatt tanulta meg a robot, hogy kell beállítani mozgását a stabil leszálláshoz.
A mikrogravitáció nehezíti a manőverezést
A tudósok azt is megvizsgálták, hogy ez a manőverezési képesség mennyire működik mikrogravitációs környezetben, így például egy aszteroida felszínén. Ilyen térkörnyezetben ugyanis még a kis egyensúlyhiányok és a lábak közötti enyhe koordinációs zavarok is előidézhetnek teljes üzemzavart, így a robot működésképtelenségét.
A mikrogravitációs szimulációs platformon végzett további kísérletek megerősítették az új AI tanulási rendszer hatékonyságát.
A kis égitestek mikrogravitációs környezetében a robotok minden egyes ugrás során hosszan tartó szabadesés folyamatán mennek végig, így közlekednek. Ezért a tudósok szerint elengedhetetlen, hogy a földet érésig meglévő idősávot kihasználja a robot az ugrás okozta magassági eltérések kijavítására, a biztonságos leszállás biztosítására vagy a lengési szög módosítására
Ugró robotok kontra kerekes roverek
2018-ban Japán történelmet írt két apró ugró rovert leszállásával a Földtől körülbelül 280 millió kilométer lévő aszteroidára, a Ryugura, ahonnan képeket sugároztak a Földre. Mindketten a mikrogravitációs környezet adta lehetőségeket használták ki a mozgásban.
Az ott szerzett tapasztalatokat azóta számos űrügynökség kutató használták fel új típusú robotok építésére. Az egészen biztos, hogy az ilyen kis égitestek rendkívül gyenge gravitációja és sziklás terepe nem kedvez a kerekes rovereknek, ezért a kutatók ugráló robotokat építenek aszteroidák felfedezésére.
Az év elején az ETH Zürich kutatói bemutatták a SpaceHopper nevű háromlábú ugrórobotot, amely alacsony gravitációs környezetekben, például aszteroidákon és holdakon navigál.
Ezek a fejlesztések az aszteroidákon található értékes ásványok felkutatására miatt fontosak, például a platina és más ritka fémek lelőhelyeként lehetne őket hasznosítani. A bányászat mellett a kutatók szerint az univerzum keletkezéséről is többet tudhatunk meg az aszteroidák által.
