Magyarország vágyott űrbéli jelenléte kapcsán rengeteg megválaszolatlan kérdés, de legfőképp értetlenség kering. Mit keres a nagyok között egy apró ország az űriparban, mennyi pénzt emészt fel évente az űrszektor újjáélesztése és mit tudunk mi adni az űripari nagyhatalmaknak? Dr. Ferencz Orsolyát, az űrkutatásért felelős miniszteri biztost Kiss Franciska kérdezte.
Az 1980-as évek végétől mintha megtorpant volna az űripari fejlesztések, kutatások iránti érdeklődés. Minek tudható ez be?
A 80-as évek második felétől, a 90-és és 2000-es évek elejéig világszerte forradalmi átrendeződés zajlott az űrtevékenység területén. Ez idő tájt Magyarország Csipkerózsika-álomba merült.
Ez összefüggésbe hozható az Intercosmos 1991-es megszűnésével és azzal, hogy 1994-től az űripar mint ágazat fokozatosan leépült a magyar kormányzati struktúrában.
Antall József kormányában még voltak törekvések arra vonatkozóan, hogy az űrkutatás fejlődjön. Részben az édesapám, Ferencz Csaba professzor, aki Simonyi Károly munkatársa és a hazai űrkutatás egyik alapítója, valamint Pungor Ernő professzor, dr. Tófalvi Gyula, dr. Both Előd és sokan mások rengeteget dolgoztak ezen. Azonban a magyar űrkutatás szépen lassan úgy 25 évre álomba merült.
A nagy visszatérésre pedig 2015-ig kellett várni. Ekkor csatlakozott Magyarország az Európai Űrügynökséghez. Mit történt azóta? Hiszen egyre többet hallani a hazai űrprogramokról, űrhajósokról és űrstratégiáról.
Évekkel hamarabb csatlakozhattunk volna az Európai Űrügynökséghez, hiszen már a 90-es évek elején meghívták Magyarországot, ami nagyon nagy szó. Ez annak a rengeteg kutatómunkának, és „szürkeállománynak” volt betudható, ami akkor itthon az űrkutatás terén rendelkezésre állt. Csak 2015-ben csatlakoztunk, évekkel lemaradva a lehetőségről, ráadásul a kezdeti években elég alacsony szinten és intenzitással vettünk részt az Európain Űrügynökség munkájában, szinte csak a kötelező minimumot teljesítve.
Az igazi áttörést a hazai űrszektor számára 2018 hozta meg, amikor a Külgazdasági és Külügyminisztérium elkezdte koordinálni ezt a területet. Nem túlzás azt mondani, hogy itt, a tárcán belül felépítettük azt a szakpolitikát és azt a szektort, ami ma már nagyon hangsúlyosan megjelenik. Szorosan idekapcsolódik, hogy 2021-ben megalkottuk Magyarország űrstratégiáját.
Ugyanakkor be kell hoznunk 25 év lemaradását úgy, hogy közben más országok sem álltak meg. A semmiből pedig nem lehet rövid idő alatt a csúcsra jutni, ahová mások évtizedek alatt és komoly befektetések árán értek el. Ha az állam szerepet akar vállalni az űripar, az űrkutatás felépítésében, akkor muszáj célzottan és jól átgondoltan forrást allokálni rá. Mivel ez egy nagyon magas belépési küszöböt igénylő terület, így a realitás mentén, célzottan kell befektetni.
Mekkora nagyságrendre kell gondolni?
Nehéz konkrét összeget mondani, de valahol évi 20-30 milliárdra lenne szükség, és az sem lenne túlzó a régióban. Azonban vigyázni kell, nincs értelme koncepciótlanul ráönteni forrásokat a szektorra, hanem gondosan, szakértő szemmel kell támogatni azokat a kezdeményezéseket, amelyekből érték teremtődik. Magyarországon először létre kell hozni azokat a kapacitásokat, amelyeket fejleszteni lehet.
A magyar űrstratégiában egyébként olyan fejlesztési keretet határoztunk meg, ami biztosan reális, és nem terheli túl a gazdaságot. Véleményem szerint a jól célzott állami ráfordítással elérhetünk olyan képességeket, amelyeket fel tudunk ajánlani a nemzetközi közösségnek. Így nemcsak mint megrendelők, hanem mint szolgáltatást kínálók is jelen tudunk lenni. Ez pedig nem mindegy. Ha most nem fordítjuk rá a szükséges pénzt a magyar űrszektorra, vagy azt rossz struktúrában tesszük, akkor a jövőben csak vásárlóként lehetünk jelen a gazdaságban, ami óriási hátrányt fog jelenteni.
Magyarország űrtörekvéseit illetően vannak szkeptikus hangok. Mit tud profitálni egy akkora ország, mint a miénk abból, ha beszáll az űrversenybe?
Valóban sokszor szkeptikusan kérdezik, hogy miért kell Magyarországnak babérokra törnie a világűrben. De az az igazság, hogy ennyi erővel lehetne bármiről fanyalgással beszélni, ami magas tudást és szakértelmet igényel – például a géntechnológiához is kevesen értenek, meg a kvantumszámítógépekhez is speciális tudás kell. Ha a high-tech területek kutatására nem költünk, végleg lemaradunk a világ élvonalától.
Véleményem szerint az űrnél a kétes hangok azért hangosabbak, mert a filmekben az űr mindig is egy misztikus, elérhetetlen hely volt. A valóságban azonban már közel sem lehetetlen eljuttatni műszereket a világűrbe. Cubesatokat már középiskolások építenek egyes országokban. Valahova idáig kellene nekünk is eljutnunk.
Hosszú távon komoly gazdasági versenyelőnybe kerülnek azok az államok, ahol van valós és a világban piacképes űrtechnológiai képesség és tudás. Hiszen így az ország nem szorul a megrendelő szerepébe, és nem esik el az exportból származó bevételtől.
Jó párhuzam a légiipar. Annak idején, amikor a repülés mint képesség elindult, repülőgépeket kezdtek fejleszteni, annak ellenére, hogy jócskán voltak szkeptikus hangok. Kezdetben szinte elképzelhetetlen volt, hogy a 21. századra már szinte nem lesz olyan ország, amelynek ne lenne nemzetközi repülőtere – tekintet nélkül a GDP-re. Most az űrszektorral is hasonló a helyzet.
Hogyan értékeli hazánk jelenlegi szerepét az európai és nemzetközi űriparban?
2018 óta sokat javult a helyzet. Látjuk, hogy az űriparban milyen lehetőségek rejlenek egy akkora ország számára mint Magyarország.
Egy kb. 10 milliós ország vagyunk, amiből sok van Európában és a világban. Csehország, Belgium, Izrael, Portugália, Svédország is hasonló lélekszámú, mégis ezek nagyságrendekkel nagyobb és erősebb űrszektort építettek fel az elmúlt évtizedekben, mint mi. Ez pedig pénzben is mérhető. De Lengyelország vagy Románia sem szuperhatalom, közepes méretű európai államok, és mégis nagyon komolyan veszik az űrszektoruk fejlesztését.
Csehországnak az Európai Űrügynökségbe való befizetése az egy főre jutó arányokat nézve duplája a magyarországinak. Pedig megötszöröztük a befizetéseket 2018 óta, ami azt jelenti, hogy 2025-ben már közel 32 milliárd eurót fizetünk be – ezt viszont szinte teljes egészében vissza tudjuk hozni Magyarországra, a hazai vállalatoknak, az egyetemeknek és a kutatóközpontoknak.
Azt szoktam mondani, hogy Magyarország nem űrnagyhatalom, aki ilyet mond, az szamárságokat beszél. Az Európai Űrügynökség és az Európai Unió sem űrnagyhatalom, hiszen bizonyos képességeket nem tud felmutatni: nincs európai űrhajó, és a nagyrakétaprogram is kihívásokkal küzd. Klasszikus értelemben véve még mindig az USA, Kína és Oroszország számít űrnagyhatalomnak, de az Arab-öböl országai, India és Izrael is erősen zárkózik fel, hiszen már képesek komoly űrprogramokat véghez vinni. Érdemes odafigyelni egyes afrikai országokra is, mert attól függetlenül, hogy alacsonyabb GDP-ből gazdálkodnak, mint mi, sok energiát fektetnek bele, hogy bizonyos képességekre szert tegyenek az űriparon belül.
Összességében Európa jelentős nemzetközi szereplő, de még van hová fejlődni, és Magyarországra ez sokszorosan igaz.
Mely országokkal működik szorosan együtt Magyarország, vannak-e kiemeltek?
A Külgazdasági és Külügyminisztérium a multilaterális és bilaterális kapcsolatrendszerében is jelentős előrelépést tett 2018 óta. Természetesen az egyik legfontosabb partnerünk az Európai Űrügynökség, nélkülük nincs értelme magyar űrkutatásról, űrtevékenységről beszélni. Emellett az EU űrprogramjáért felelős EUSPA, az ENSZ és a NATO is fontos szereplő.
A nagy szövetségi keretrendszereken túl a külügyminisztérium megnyitotta a bilaterális hálózatépítést; eddig 18 kétoldalú együttműködést írtunk alá több kormánnyal, ügynökséggel és céggel. Vannak partnereink Szingapúrtól Brazíliáig, Dél-Afrikán át Izraelig, Portugáliától Franciaországon át Finnországig – az unión belül és kívül is. Ezeknek köszönhetőn sok ajtó nyitva áll a magyar kutatók, egyetemek és vállalatok előtt.
Hogy kerül az űrből a földre a technológia, a kormány hogyan tervezi integrálni az űripari fejlesztéseket más iparágakba?
Nagy rendszerintegráló cégeink nincsenek, de a minisztérium és a szakmai szereplők igyekeznek megmutatni az űrrel kapcsolatos technológiák eltérő ágazatokban való alkalmazását is.
Azt gondolom, az egyik legfontosabb a spin-off hatás, hiszen más ágazatokból is sok mindent tud hasznosítani az űrtechnológia, és ez fordítva is így van. Ez az a technológiai transzfer, amit biztosítani kell. Ebben az Európai Űrügynökséggel közös programok segítenek, például egy üzleti inkubációs központot is létrehoztunk. A Design Terminállal együtt alkottuk meg a Space Terminal programot, amelyben az üzleti inkubációs programok mellé az Európai Űrügynökség egyéb oktatási, ismeretterjesztési projektjei kapcsolódnak. Ezekben tanárok és diákok képzési programjait is megvalósítjuk.
Mi tud adni Magyarország a nemzetközi űriparnak?
Hazánkban közel nyolc évtizede dolgoznak ezen a területen kutatók, így sok évtizedes kutatás és tapasztalat halmozódott fel. Jelenleg tehát a szürkeállományunkat, pár lelkes kis- és közepes vállalkozás dicséretes képességeit és az elmúlt hat év eredményeit. Ez nem lebecsülendő képesség, de ahhoz még kevés, hogy mi oktassuk a világot. Meg kell tanulnunk a 21. század lehetőségeit, és ha végigmegyünk ezen az úton, és ezt esetleg sikeresebben tesszük, mint mások, ott lehetünk az élbolyban. Végül is ezekről írunk Magyarország Űrstratégiájában is.
Ha már az oktatás és a tudás is szóba került, hogy lehet itthon tartani a szürkeállomány nagy részét, hogyha olyan kihívók akadnak az űrprojektekben, mint például a NASA?
Motiválni kell a kutatókat, hogy itt maradjanak. A brain drain nem elkerülhetetlen sorscsapás, hanem áramlás, amit az határoz meg, hogy a képzett, nagy tudású emberek hol találnak lehetőséget. Ezért kellenek nagy és sikeres projektek, hogy a brain drain helyett brain gain legyen.
Itt csak valódi kompetenciákkal lehet érvényesülni, nem elég az elképzelés és az ügyes marketing. Ezért olyan programokat és projekteket kell felvonultatni, ahol ezek az emberek ki tudnak teljesedni, jól érzik magukat és nem akarnak elmenni külföldre. Legalábbis végleg nem.
A szektor dinamikáját mutatja, hogy ha most nem fektetjük be a szükséges erőforrásokat a képzésbe, egyetemi és kutatóközpontok fejlesztésébe, akkor eleve nem fognak megnyílni olyan irányok, amelyekben utat mutathatunk. Ez azt is jelenti, hogy a szakemberek elmennek, ezért Magyarországról bizonyos kompetenciák hiányozni fognak. Egyszerűen nem fogunk semmit kínálni, amit értékesíteni lehetne akár szolgáltatásként, akár eszközfejlesztésként.
Ilyen zászlóshajóprojekt a HUNOR is. Van most konkrét cél, amit el akarnak érni?
A Hungarian To Orbit (HUNOR) programmal az volt a célunk, hogy ne egy egyszeri és megismételhetetlen projekt legyen, hanem indítson el egy folyamatot, amivel Magyarország visszakerül az űrkutatás vérkeringésbe. Ez sikerült, hiszen már most nagyon komoly eredményeket értünk el.
Többek közt egy olyan szakembergárda kiépítését céloztuk meg, amely bármikor bekapcsolódhat egy nemzetközi űrhajós-válogatási, -képzési folyamataiba. Ez sikerült. Van egy űrhajósunk és egy tartalékos űrhajósunk, illetve egy „space fligt surgeon” besorolású orvosunk, aki az első ilyen képesítéssel büszkélkedő doktor Magyarországon. Nagy Klaudia Vivien az Európai Űrügynökség által dolgozhatott már ESA-s űrhajós programon a földi irányítóközpontból mint egészségügyi vezető. Mindez szintén a HUNOR égisze alatt vált lehetségessé, így a magyar űrhajósnak magyar űrorvosa lehet a küldetés során. Ez hatalmas dolog, és egyáltalán nem általános.
De a HUNOR-nak köszönhetően számos programot fejlesztettünk ki az űrhajóskiképzés során, például a Légierővel és a Terrorelhárítási Központtal közösen. Ezek a kompetenciák itt maradnak, és később hasznosíthatók.
Ezenfelül lesznek magyar kísérletek, eszközök, amelyek a tudományos tartalmat adják majd át az űrhajósunk küldetése során. Azok a kivételesen tehetséges hazai szereplők, akik képesek voltak a szigorú sztenderdeknek megfelelni, olyan referenciákra tesznek szert, amelyekre a világpiacon is odafigyelnek.
A cél nem az, hogy 40-50 évig megismételhetetlen eredményeket érjünk el, hanem hogy folyamatosan biztosítsuk az űrszektor fejlődését.
Mik a hosszú távú tervek?
Ha már úgy alakult, hogy 25 évet átaludtunk, akkor érdemes nagyon reális célokat kitűzni, és azok mentén a valós lehetőségeket figyelembe véve kihasználni azokat a képességeinket, amelyekkel ténylegesen rendelkezünk. A kutatóegyetemek, a Magyar Tudományos Akadémia, a HUN-REN kutatóközpontok – sok intézményben valódi képességeink vannak, főként eszközfejlesztésben, adatelemzésben, nemzetközi együttműködésben. Fontos, hogy ezekre támaszkodjunk, és szerencsés lenne, ha előbb-utóbb Magyarországon is elérhetők lennének olyan fizikai kapacitások, amiket fel tud ajánlani a nemzetközi közösségnek. Ezen képességek fejlesztése az egyik ilyen hosszú távú cél.
Azt gondolom, hogy csak olyan fejlesztéseknek van helye a magyar űriparban, amelyek teljes mértékben kompatibilisek és integrálhatók akár a NATO, akár az EU rendszereihez. Ez nem az a világ, ahol egy akkora ország, mint hazánk, a szövetségeseinek rendszereitől függetlenül tud érvényesülni.
A HUNOR bár nemzeti program, a célja mégsem csak az, hogy egy magyar ember újra feljusson a világűrbe. Sokkal inkább az, hogy nemzeti képességeket fejlesszünk a kiválasztás, a képzés és a program-összeállítás terén, és ezt meg is mutassuk, kiemelten a fiataloknak, ugyanis ők jelentik a jövőt. Ez eddig sikerült, de bőven van még tennivaló, hogy egészen a végéig sikeres maradjon a hihetetlenül komplex HUNOR Magyar Űrhajós Program.
A magyar űrtörténelem mérföldkövei
- 1946: Bay Zoltán és Simonyi Károly a világon másodikként egy forradalmi megoldást felhasználva megradarozza a Holdat, meghatározva a Föld–Hold-távolságot.
- 1980: Farkas Bertalan, Magyarország első űrhajósa a Szojuz 36 fedélzetén űrbe lép.
- 1992–2014: A Magyar Űrkutatási Iroda megalakulása, amely koordinálta az űrkutatási projekteket. 2014-ben megszűnt.
- 2015: Magyarország csatlakozik az Európai Űrügynökséghez (ESA).
- 2018: A Külgazdasági és Külügyminisztérium révén megötszöröződik Magyarország szerepvállalása az ESA-ban, ezáltal hazai szereplők részt vehetnek az európai űrprogramokban.
- 2021: A HUNOR program elindulása, amelynek célja a nemzeti űrképességek fejlesztése és a nemzetközi együttműködések elősegítése.
- 2023: A 2015-ben regisztált ESA-partnerek száma 23 volt, amely 2023-ra 168-ra nőtt.
