Az ipari szektorok közül a gyártásban van a legtöbb baleset, okuk gyakran a dolgozó fizikai és mentális fáradtsága. Az amerikai Northwestern University kutatói rájuk gondolva, és a munkakörülmények javítási szándékától vezérelve, az ezeket a tényezőket figyelő-mérő, viselhető (wearable) technológiát fejlesztettek.
Hogyan számszerűsíthető a fáradtság?
A rendszer egymással összekapcsolt, viselője felső testére és karjaira helyezett hat szenzorból áll. Az ízületi mozdulatok méréséhez két mélységi kamerával, a mozgások intenzitásának, ismétlődésének és az erő csökkenésének vizsgálatához HD webkamerával párosították az érzékelőrendszert. Az eszközök folyamatosan figyelik a szívverést, a bőrhőmérsékletet és a helyváltoztatás-mintákat.
A fáradtságnak azonban nincs elfogadott biológiai markere, mértékegysége meg végképp nincs, így a kutatók a rendszer viselőire hagyatkoztak. Tízes skálát dolgoztak ki, az adatokat gépitanulás-modellbe táplálták. Begyakoroltatás után, az illető állapotáról a korábbi tanulmányoknál és technológiáknál árnyaltabb információkkal rendelkező modell valósidőben előrejelzi a fáradtság-szintet.
Gyártási munkakörnyezet
A kutatók szerint rendszerük komoly hatással lehet a gyártásra, hozzájárulhat a munkabeosztás optimalizálásához, a munka-pihenés ciklus ideális kialakításához, és egyben az ezekben segítő biomarkerek hiányát is pótolhatja.
A teszten negyvenhárom 18 és 56 év közötti személy vett részt. Két gyártómunkát kellett utánozniuk: vezetékeket kötegeltek, kompozitlapokat helyeztek rendeltetési helyükre. Az önkéntesek közel húsz kilós mellényt is viseltek, hogy a fáradtság hamarabb elérje a műszak végi szintet.
A kutatók a szenzorok méréseit és a gépitanulás-program előrejelzéseit egyaránt figyelték. A mellénybe rakott plusztömeg kivételével, a szenzorokat nem laboratóriumi környezetben, valódi gyártóipari munkásoknak felajánlva is vizsgálták. Az utóbbiaktól pozitív visszajelzéseket kaptak: a technológia könnyű, viselése nem zavaró, nem feltűnő.
Az erőfeszítés mértéke
Az eredményekből kiderült, hogy a fáradsággal kapcsolatos hasznos visszajelzések egyike: az erőfeszítést folyamatos változóként kell kezelni. A mostani módszerek alapján a dolgozót fáradtként vagy nem-fáradtként osztályozzák, ami nem elég megelőző biztonsági intézkedések kidolgozásához.
Mivel minden test más, a fizikai jelek személyenként változnak. Olyan tényezők határozzák meg, mint az életkor, a nem, a testtömeg. Másrészt, a különbségek ellenére léteznek általános tendenciák is.
Az erőfeszítés egyik legárulkodóbb jele a dolgozó nem „jobb” karjának fáradtságszintje. Egy másik ilyen, ha a mellkas-szenzorral mérik bizonyos mozdulatok intenzitását. Az általános fáradtságjelek (gyorsabb szívverés, magasabb testhőmérséklet, nagyobb izzadás) érzékelőkkel történő számszerűsítése szintén hasznos információkat nyújt az erőfeszítés modellezéséhez.
A kutatók bizakodnak, hogy rendszerük és a hozzá hasonlók segíthetnek a munka miatti fáradtság helyszíni, gyári mérésében. Munkájukat közkinccsé tették, nyílt hozzáférésű anyagként felhasználható. A gyártócégeknek azonban tartaniuk kell magukat az ilyen eszközök viselésekor elvárt morális követelményeknek, a technológiát felelősségteljesen kell alkalmazniuk.
A szenzortechnológia valóban változatos területeken alkalmazható, életet is menthetnek.
Képek: Free Malaysia Today, Medium
