Az ismert világegyetem legerősebb energiakitöréseit fedezték fel nemrégiben – adta hírül a The Independent online kiadása.
Mik azok az extrém nukleáris tranziensek?
A nemrégiben felfedezett kozmikus robbanások intenzitása semmihez sem hasonlítható. Ezeket nevezik az extrém nukleáris tranzienseknek (ENT).
Az ENT akkor következik be, amikor hatalmas csillagok – amelyek még a mi Napunknál is sokkal nagyobbak – túl közel kerülnek egy szupermasszív fekete lyukhoz. A robbanás következtében pedig darabokra szakadnak.
Az ütközés hatalmas mennyiségű energiát bocsát ki, amely az egész kozmoszt átszeli.
Tudósok már több mint egy évtizede figyelik, ahogy a csillagok szétszakadnak, de az ENT-k egy egészen más “műfajba” tartoznak. Az extrém robbanások akár tízszer nagyobb fénykibocsátással is járnak, mint amit általában látunk – állítja Jason Hinkle, a most megjelent tanulmány vezető szerzője.
Az ENT-k nem csak sokkal fényesebbek, mint a szokásos kitörések, de évekig világítanak, messze meghaladva még a legfényesebb ismert szupernóva-robbanások energiáját is.
Szokatlan jelenségek, váratlan tulajdonságok
A legerősebb ENT például 25-ször több energiát bocsát ki, mint a legerősebb ismert szupernóva. Egy szupernóva évente annyi energiát bocsáthat ki, mint a Nap tízmilliárd éves élettartama alatt. (A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, melynek során sugárzása egy átlagos galaxiséval vetekszik.)
Az extrém nukleáris tranziensek pedig ennek százszorosát is kibocsáthatják egyetlen év alatt.
A felfedezésre a galaxisok középpontjából induló kitörések megfigyelése során került sor.
Az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia teleszkópjának adataiból Jason Hinkle két furcsa kitörést fedezett fel. Ezek hosszabb ideig tartottak, mint a normál tranziensek, és más váratlan tulajdonságokat is mutattak.
Egy távoli galaxisban
“A Gaia nem mondja meg, hogy mi a tranziens, csak azt, hogy valaminek megváltozott a fényessége” – mondta az asztrofizikus kutató.
“Amikor azonban megláttam ezeket a sima, hosszú életű kitöréseket a távoli galaxisok középpontjaiból, tudtam, hogy valami szokatlan dologgal állunk szemben.”
Mindezek után egy többéves projekt indult el, hogy kiderítsék, honnan származnak ezek a kitörések. Végül találtak egy harmadikat, és a további kutatások kimutatták, hogy az ENT-k egy újfajta, eddig nem ismert asztrofizikai eseményt jelentenek.
Az ENT-k nemcsak intenzitásuk és példátlan jellegük miatt figyelemre méltók. A kutatók azt is remélik, hogy segítségükkel közelebb juthatnak a fekete lyukak – és az őket befogadó univerzum – megértéséhez.
Visszatekintés az időben
Az ENT-k értékes új eszközt jelentenek a távoli galaxisokban található masszív fekete lyukak tanulmányozásához. Mivel annyira fényesek, hatalmas kozmikus távolságokon keresztül láthatjuk őket. A csillagászatban a távolba tekintés azt jelenti, hogy visszatekintünk az időben – mondta Benjamin Shappee, a tanulmány egyik társszerzője.
A kutató szerint ezeknek az elhúzódó kitörések megfigyelésével betekintést nyerhetünk a fekete lyukak növekedési folyamatába. Az univerzum még csak fele annyi idős volt, mint most, amikor a galaxisokban csillagok keletkeztek, és tízszer olyan erőteljesen táplálták a szupermasszív fekete lyukakat, mint manapság – tette hozzá az asztrofizikus.
Az ilyen ENT-ket ugyanakkor nehéz megtalálni, legalább tízmilliószor ritkábbak, mint a szupernóvák. A kutatók remélik, hogy a közelgő új berendezések, például a Vera C Rubin Obszervatórium és a NASA római űrteleszkópja lehetővé teszi, hogy még több ilyet fedezzenek fel.
(Kép: ESA)
