Az ETH Zürich mérnökhallgatói immáron két éve fejlesztenek különleges robothalakat. A legújabb neve Éva, és megváltoztathatja a világtenger tanulmányozását. Szilikon-hátsó részét belsejébe épített, láthatatlan pumpák hajtják, miközben átsuhan a hideg Zürichi-tavon.
A diákok robothal-rajt építenek, és mivel Éva nagyjából úgy néz ki, mint egy rendes hal, általa nyernek betekintést a vizsgálni óhajtott ökoszisztémába.
Mint a robotikában és az infokommunikációs technológiákban oly sokszor, a gép ezúttal is a természetet utánozza. Biomimetikusan alakították ki, hogy halak és más tengeri élőlények ne riadjanak meg tőle, jelenléte ne zavarja őket. Így gondtalanul beleolvashat a vízalatti ökoszisztémába.
A mélység titkai
A kamerával felszerelt autonóm vízalatti jármű (autonomous underwater vehicle, AUV) filmez, de van benne hangérzékelő is, és ezeket algoritmussal összetársítva, elkerüli az akadályokat.
Van szűrője is, környezeti DNS-eket (eDNS, azaz environmental DNS) gyűjt vele úszás közben. A részecskék szekventálásra laborba küldhetők, ottani tudósok megállapítják, milyen fajok élnek a vízben. Az összes állat hagy DNS-nyomot, és a robothal megtalálja a lebegő darabkákat.
Éva segítségével részletesebb képet kaphatunk vizekről és lakóikról. Különös paradoxon, hogy a Föld bő hetven százaléka víz, de az ottani világok nagy részét mégsem ismerjük. AUV-k és más távirányítású járművekkel fény derülhet az óceán titkaira.
A kaliforniai Aquaai startup például bohóchalra emlékeztető drónokat fejlesztett. Olyan információkat gyűjtenek, mint az oxigén-, a só- és a pH-tartalom. Tavaly egy rover 8300 méteren odalent, a valaha volt legmélyebb halfényképet készítette.
Üvegcsésze helyett mesterséges intelligencia
Az eDNS-t egyre többet használják a biológiai sokszínűség nyomon követésére, folyamatos megfigyelésére. A mintavétel azonban gyakran kezdetleges még – egyes tudósok csónakból kihajolva csészébe kanalazzák a vizet, és hasonlók történnek manapság is.
Fejlettebb eszközökkel, például puha robotokkal részletesebben tanulmányozható a környezet. Létfontosságúak lehetnek az óceánok megvédésében abban a korszakban, amikor az ottani élőhelyek jelentős része a klímaváltozás, a túlhalászás és más emberi tevékenységek miatt még soha nem volt ennyire veszélyeztetve.
A svájci kutatók megbízható műszert akarnak fejleszteni biológusoknak, és bizakodnak technológiájuk bővítésében, hogy aki csak akarja, tudja használni. Ha sikerrel járnak, talán fajok veszélyeztetését és kihalását is képesek lesznek megakadályozni.
Képek: ETH Zürich
