Az eddig feljegyzett legnagyobb napvihart kiváltó napfolthoz hasonló méretű “csoportosulás” tűnt fel nemrég a Nap Föld felőli oldalán. Vagyis a “foltosodás” jelenleg pontosan a bolygónkra irányul.
Pánikra nincs ok
Bár a következő napokban számítani lehet sarki fényekre és bizonyos “technológiai fennakadásra”, az új napfolt-komplexum várhatóan nem fog egy második Carrington-incidenst beindítani.
A Live Science beszámolója szerint az AR 4294–4296 nevű “komplexum” két külön napfoltcsoportból áll, amelyek mágnesesen kapcsolódnak össze.
A jelenség először november 28-án vált láthatóvá, amikor a Nap nyugati peremén átfordult a Föld felé néző oldalra.
A sötét foltokat azonban már körülbelül egy héttel korábban kiszúrta a NASA Perseverance marsjárója, amely a Napnak a Földtől elforduló oldalát figyelte.
Gyorsan mozgó rádiócsend
Az AR 4294–4296 mérete nagyjából azonos azzal az óriási napfolttal, amelyet Richard Carrington brit csillagász figyelt meg 1859 szeptemberében. Ez később “Carrington-eseményként” vált ismertté – ez volt az emberiség által valaha megfigyelt legnagyobb napvihar.
A napfoltok képesek hatalmas energialöketeket kibocsátani sugárzás formájában, amikor láthatatlan mágneses erővonalai elcsavarodnak és elpattannak, és így energia szabadul fel az űrbe.
Ezek a robbanásszerű kitörések átmeneti rádiókimaradásokat okozhatnak a Földön, valamint hatalmas, gyorsan mozgó plazmafelhőket – koronakidobódásokat (CME) – indíthatnak bolygónk irányába.
Ha ez megtörténik, az megzavarhatja Földünk mágneses mezejét, geomágneses viharokat okozhat, amelyek pedig megzavarhatják az elektronikai eszközök működését.
Minden műhold leállhat
Az új sötét foltok az elmúlt tíz év egyik legnagyobb napfoltcsoportját jelentik, és képesek rendkívül erős, X-osztályú napkitöréseket produkálni.
Ez a legerősebb kategória az amerikai NOAA napkitöréseket besoroló rendszerében – írta nemrég a Spaceweather.com. Ha kitör és koronakidobódást indít, akkor az ebből származó napvihar “geoeffektív” lesz.
A Carrington-esemény egy becslések szerint X45-ös erősségű napkitörést produkált 1859-ben, ami a mai napig rekordnak számít.
Bár geológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy ennél is nagyobb kitörések történtek az ember megjelenése előtt. Összehasonlításképpen: egy X45-ös kitörés több mint ötször erősebb volt, mint az elmúlt tíz év legerősebb napkitörése. Ez egyébként egy X7-es erősségű volt 2024 októberében.
Ha egy ehhez hasonló erejű kitörés érné el ma a Földet, a sugárzás az összes műholdat kiiktatná Föld körüli pályán – derült ki friss szimulációkból.
Nem csak a méret számít
A felszínen is hatalmas károkat okozna, és potenciálisan az elektromos hálózat egyes részein is zavart keltene. Szakértők szerint a kár értéke könnyedén meghaladná az ezer milliárd dollárt.
Ha az AR 4294–4296 méretben közel állt a Carrington-eseményt kiváltó napfolthoz, akkor biztosan hatalmas vihar jön – igaz? Nos, igen is meg nem is.
A nagyobb napfoltok valóban nagyobb potenciállal rendelkeznek erőteljes napkitörések kiváltására.
Például az a napfolt, amely 2024 májusában geomágneses “szupervihart” okozott, több mint tizenötször volt szélesebb, mint a Föld. Azonban a napfoltoknál a méret nem minden.
Az is számít, hogyan rendeződik a mágneses mezejük és milyen gyakran törnek ki – vagyis egyes óriási napfoltok teljesen ártalmatlanok is lehetnek.
Gigantikus mágneses szörny
Az AR 4294–4296 mágneses mezői erősen összegabalyodtak, ami arra utal, hogy kitörések lehetségesek. Sőt, a komplexum valószínűleg már produkált is egy X-osztályú kitörést, amikor még a Nap túlsó oldalán volt. Ennek ellenére a szakértők szerint nincs egyértelmű jele annak, hogy a közeljövőben a Carrington-eseményhez mérhető szupervihar készülődne.
A tudósok különösen figyelik majd a legújabb “szörny” mágneses mezejét, hátha aktivitásra utaló jelek mutatkoznak. De ha gond nélkül fordul tovább a Földről elfelé, a sötét foltok mérete alapján jó eséllyel túlélik a teljes keringést, és “második felvonásra” visszatérhetnek valamikor karácsony környékén.
A Nap az utóbbi években különösen aktív volt, mivel épp a nagyjából 11 éves napciklusának legaktívabb szakaszában jár – ezt nevezik napmaximum időszakának.
Ez több friss X-osztályú kitöréshez vezetett, köztük két egymást követő robbanáshoz is, amelyek november 11–12. között G4-es (súlyos) geomágneses vihart idéztek elő. Tény, hogy 2024-ben jegyezték fel a legtöbb X-osztályú napkitörést egyetlen év alatt, amióta 1996-ban megkezdődtek a modern feljegyzések.
Ezek közül számos váltott ki geomágneses viharokat a Földön, beleértve a 2024 májusi extrém zavarokat, amely a legerősebb volt 21 év óta, és évszázadok óta nem látott kiterjedésű sarki fényekhez vezetett.
(Kép: nasaspaceflight.com)
