Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
post

Múltidézés és jövőképek – ilyen volt a Neumann emlékév nyitóeseménye

MEGOSZTÁS

Január 18-án, szerda délután egy és hat között, az Óbudai Egyetemen, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) szervezésében került megrendezésre a Magyar Informatika Napja konferencia, amely egyben a Neumann 120 emlékév nyitórendezvénye is volt.

Az angol nyelvterületen John von Neumannként ismert Neumann János (1903-1957), matematikus, fizikus, a számítástudomány atyja, az egyik utolsó polihisztor 1903. december 28-án, 120 esztendeje született, a nevét viselő NJSZT a Neumann 120 emlékévvel emlékezik rá.

Az emlékév ünnepélyes nyitányát az Óbudai Egyetemen tartották. Neumann szobrának megkoszorúzását követően, a Magyar Informatika Napja konferenciára került sor. A változatos témájú előadások visszatekintettek a múltra, összekapcsolták Neumann munkásságát a jelennel, bemutatták a különféle szakterületekre gyakorolt felmérhetetlen hatását, például hogy miben befolyásolta a mesterséges intelligencia fejlődését, mennyire kapcsolódik a játékelmélet a mai mélytanuláshoz, vagy éppen az orvosi informatikához, és persze a jövőből is felvillantottak morzsákat.

 

Képes Gábor (Fotó: Kömlődi Ferenc)

 

A konferenciát Képes Gábor, az NJSZT marketingigazgatója vezette, a megnyitót és egyben az emlékév beharangozóját Beck György, a Társaság elnöke tartotta – lesznek idén többek között szakmai rendezvények, Neumann-tematikájú vándor- és más kiállítások, nemzetközi informatikai olimpia, robotikai verseny, emlékfa-ültetés. Beck bevezetőjét Marina von Neumann Whitman, Neumann lányának rövid videóüzenete követte.

 

Beck György (Fotó: Kömlődi Ferenc)

 

 

A megnyitó után a Neumann-évre kiírt esszé- és novellapályázatok nyerteseinek adták át a díjakat, az esszék az Élet és Tudományban, a novellák a Galaktikában jelennek meg.

 

Miért január 18. a Magyar Informatika Napja?

„1959. január 21-én jelentették be a sajtóban az első magyar elektronikus – a Neumann-elvek alapján működő – számítógépet, a szobányi méretű M-3-at. Ezt tekintjük a magyar számítástudomány megszületésének; a bölcső, melyből felnőtt a hazánkban ma erős informatikai tudomány és vállalkozási paletta” – olvashatjuk az NJSZT beharangozójában, és a rendezvényen az M3 fejlesztésében oroszlánrészt vállalt Dömölki Bálint (nyitókép) emlékezett vissza a régi időkre, és tartott élvezetes előadást a hazai számítástudomány születését megelőző évekről, és röviden az M-3-ról is beszélt.

Izgalmas betekintést adott az 1945 és 1960 közötti periódusról, például az analóg versus digitális számítógépek vitáról, és olyan kulcsszereplőkről is, mint Tarján Rezső, Kalmár László, vagy az MTA Kibernetikai Kutatócsoportja (amelynek ő is tagja volt, és akkoriban, az alapító Norbert Wiener terminológiáját használva, még kibernetikának hívták az informatikát, számítástudományt). Azt is megtudhattuk, hogy a számítógépekről szóló korai magyar anyagok egy részét börtönökben raboskodó politikai foglyok írták, például Tarján.

 

Marina von Neumann Whitman (Fotó: Kömlődi Ferenc)

 

 

A jelenbe nyúló múltra emlékezett Raffai Mária és Nemes József is: előbbi az NJSZT Győr-Sopron-Moson, utóbbi Vas-megyei szakosztályának történetét tekintette át, hogy hogyan járultak hozzá a magyar informatikai kultúra terjesztéséhez.

 

Raffai Mária (Fotó: Kömlődi Ferenc)

 

 

Abán Csaba előadása már szervesen kapcsolódott a jelenhez – a világszerte egyre népszerűbb robotikai versenyekről, a magyar indulók kiemelkedő eredményeiről, a nemzetközi megmérettetésekről, mint a tehetséggondozás színtereiről beszélt.

 

Neumann és a jelen

Neumann sokoldalú zseni volt, és míg Magyarországon elsősorban a számítógép atyjaként tekintünk rá, addig máshol közgazdászok, statisztikusok és biológusok emlékezetében a játékelmélet megalapítójaként él. 1928-ban dolgozta ki a nem kooperatív, kétszereplős és nullaösszegű játékok minimax-elméletét, 1938-ban a többszektoros növekedési modellt, 1944-ben pedig Oskar Morgensternnel monográfiát publikált az elméletről. Simonovits András ezekről tartott matematikai példákkal, plasztikusan szemléltetett, érdekes előadást.

Dobay Péter a napjainkat meghatározó adattudományt, a bigdata-jelenséghez kapcsolódó szakterület trendjeit, kutatásokat és alkalmazásokat, új foglalkozásokat (adattudós, felhő-szakember, információbróker, bigdata-adatbázis programozó stb.) ismertetett, Surján György pedig az orvosi informatika történetét vázolta fel. Felhívta a figyelmet a hangzatos jelszavak (virtuális valóság, mobilszámítások, IoT, big data, MI) és a valóság közötti ellentmondásokra: a szakterületi adatok félig sem strukturáltak, hiányzik az egységes terminológia, az adatok zajosak és deformáltak, sokszor ellentétes érdekek érvényesülnek…

 

Neumann János szobra az Óbudai Egyetemen (Fotó: Kömlődi Ferenc)

 

 

Dombi József a fuzzy-kutatások Neumannhoz kapcsolódását boncolgatta. A fuzzy vagy az elmosódott halmazok logikájának és a rá épülő számítógépes rendszereknek a lényege, hogy ellentétben a szokványos rendszerekkel, nemcsak az „igen” és a „nem” (a „ki” és a „be”, vagy az 1 és 0) értékeket, hanem köztes „valóságértékeket” is használnak: 0,2 („kicsit”), 0,5 („félig-meddig”), 0,8 („eléggé”) stb. Dombi Neumann Számítógép és az agy kötetéből kiindulva, analóg, digitális (Neumann-elvű) és vegyes működésű számítógépekről beszélt, majd rátért az agyra, az emberi idegrendszerről mintázott, a mai MI-kutatást meghatározó mesterséges ideghálókra, és a folyamatos logikát megvalósító fuzzy rendszerekre, amelyek sokat segíthetnek az egyre több „fekete dobozként” működő idegháló értelmezhetőségén. A fuzzy optimalizálásnál, vezérlésnél, képfeldolgozási eljárások pontosításánál egyaránt nagyon hasznos.

Szécsi László előadása az úgynevezett Monte Carlo módszerek képalkotásbeli és az orvosi rekonstrukcióban játszott szerepéről, a módszerek és Neumann kapcsolatáról szólt.

 

A számítógép atyja és a mesterséges intelligencia

Az utolsó két előadás témája a jelen talán legfontosabb infokommunikációs technológiája, a mesterséges intelligencia volt, neumanni kontextusban.

Farkas Attila történelmi ismertetője a Neumann-elvű feldolgozástól a mély gépi tanulásig (deep learning) ívelt. Az alapelvekkel (teljesen elektronikus működés, kettes számrendszer és belső memória használata, univerzális felhasználhatóság, tárolt program stb.) kezdte, a neumanni architektúrával folytatta, kiemelve a párhuzamos programvégrehajtás – és a kapcsolódó vertikális, illetve horizontális skálázás – szerepét, GPU-kártyák alkalmazását, több GPU-kártya használatát. Kifejtette, hogy hogyan kapcsolódnak mindehhez a mesterséges neuronok és a neurális hálózatok, majd eljutott a több rétegből álló, multiprocesszoros környezetben, kifejezetten GPU-gyorsítókkal nagyszerűen párhuzamosítható mély ideghálókig. Az elosztott mélytanulás teljesítményvizsgálatával és korlátaival fejezte be.

 

Gulyás László (Fotó: Kömlődi Ferenc)

 

 

Neumann és a ma mesterséges intelligenciája volt Gulyás László összegző előadásának a címe. Az MI „hivatalosan” 1956 nyarán született, Neumann 1957. február 8-án hunyt el. A kérdés adja magát: mit tett hozzá a halálakor még épp csak gügyögő diszciplínához?

Röviden: nagyon sokat. Hosszabban: a játékelmélet, a minimax algoritmus a kapocs, sokat segítenek az olyan „sztárrendszerek” megértésében, mint a ChatGPT, a szövegből képet generáló DALL-E, vagy a DeepMind AlphaZeroja, MuZeroja, fontos kapaszkodók a gépi tanuláshoz, ráadásul a megerősítéses tanulás neumanni értelemben vett játékként is értelmezhető, ugyanakkor a mélytanulás számítási modellje talán már túl is mutat a Neumann-elvű számítógépeken.

A konferenciát Beck György zárta.

PODCAST

ICT Global News

VIDEOGALÉRIA
FOTÓGALÉRIA

Legnépszerűbb cikkek