A világ soha nem volt annyira összekapcsolva, mint napjainkban. A hálózatok hol emberrel (internet), hol ember nélkül (dolgok internete, Internet-of-Things, IoT), de mindenhol jelen vannak, életünk elképzelhetetlen nélkülük. A mesterséges intelligencia (MI) és más exponenciális technológiák további, feltételezhetően gyors fejlődésével, a jövőben napról napra még behálózottabbak leszünk.
A technológiai fejlődés mindig kihívásokkal és veszélyekkel járt, minél nagyobb ütemű és léptékű, annál többel, és akkor adjuk még hozzá az infokommunikációs technológiákon kívüli kockázatokat: geopolitikai hatalmi harcok, klímaváltozás, társadalmi különbségek növekedése és az azzal járó elszegényedés, hogy csak néhányat említsünk.
Bernard Marr jövőkutató azonosította a szerinte legfontosabb öt megaveszélyt, amelyekre egyéni és közösségi szinten egyaránt fel kell készülnünk. Ha nem leszünk elég óvatosak velük szemben, könnyen átalakíthatják a világot, és az a valóság nagyon nem fog tetszeni. A ránk váró technológiai váltásokhoz hasonlóan, a veszélyforrások is összekapcsolódhatnak, és akkor már nem külön-külön, hanem együtt válthatnak ki – még katasztrofálisabb – hatásokat.
Új hidegháború
A hatalmi versengés új hidegháborúhoz vezethet, ha nem vagyunk már most benne. Az egész világpolitika kezd nagy tétre menő sakkjátszmára emlékeztetni. Tét a dominancia, az Egyesült Államok és Kína a főszereplők, legerősebb mellékszerep a felvállaltan Szovjetunió-utód Oroszországé. Diplomáciai ravaszkodás, gazdasági befolyásolás, mind gyakoribb kardcsörtetés a jellemzők. Ez a hidegháború már nem az, mint az 1945 és 1990 közötti: heterogénebb gazdasági, technológiai és ideológiai csatatereken folyik a sokszínű verseny. Ukrajna, a Dél-kínai tenger és a Közép-Kelet a legforróbb színhelyek, ahol minden el- és összedőlhet, és amelyek a mostaninál is nehezebbé tehetik a globális kapcsolatokat.
Disztópia
A csatározások azonban nemzetközi helyszínek mellett belső, nemzeti arénákban is folynak. A sokáig a liberális demokrácia bástyájának tekintett Egyesült Államok Észak és Dél 19. századi polgárháborúja óta soha nem volt annyira polarizált, mint ma. Az amerikai demokrácia gyengülése súlyos globális következményekkel járhat.
Mesterséges intelligencia és a csúcstechnológiák
Kedvenc mesterséges intelligenciánk és úgy általában a technológiai fejlődés kétélű fegyver. Jelenlegi okostelefonjaink nagyon buták ahhoz képest, ahogy az MI és a többi high-tech megváltoztathatja a világot, életünk összes aspektusát. Az óvatosság azonban soha nem árt: a kvázi „mindentudás” komoly felelősséggel is jár.
Tisztában vagyunk az MI és a többi csúcstechnológia lehetőségeivel: idő előtt végzett diagnózisokkal (amelyekre csak algoritmusok képesek) milliók élete menthető meg, az önvezető autók elterjedésével drasztikusan csökkenhet a balesetek száma, fejlett robotok a legutáltabb melóinkból válthatnak ki, és több időnk marad kreatív tevékenységekre, szórakozásra.
Ez az egyik oldal, a másik viszont a kihívásoké. Napról napra nő a kiberbiztonsági fenyegetettség mértéke, MI-vel megtámogatott hackeléssel szemben még a legféltettebben őrzött rendszerek sem képesek mindig ellenállni. Az automatizációval valóban szűnnek meg állások, kérdés, milyen lesz a high tech által generált új munkahelyek és a megszűnők aránya. Az átmenet nem ígérkezik könnyűnek.
De a fejlett MI a magánszférára, magánadatainkra is veszélyes lehet, elfogultan tanított modellek felelős pozícióban súlyos következményekkel járó döntéseket hozhatnak. Öntudatra ébredésükkel és ítéletnap-szcenáriókkal viszont felesleges riogatni, mert messze vagyunk mindkettőtől, különösen a másodiktól.
Éghajlat-változás
Az éghajlatváltozást viszont nap, mint nap érezzük a bőrünkön. 2023 nyara melegebb volt, mint 2022-é, 2024-é pedig a 2023-asnál forróbb, és jóstehetség nélkül prognosztizálható, hogy a 2025-ös az ideinél is keményebb lesz. A technológiai fejlődés és az éghajlat-változás is kihat életünk minden aspektusára, csak míg az előbbi nagyrészt pozitív, addig az utóbbiról semmi jó nem mondható el (hacsak az nem, hogy Kanada és Oroszország komoly nyertesei lehetnek az arktikus óceán, valaha Jeges-tenger eltűnő jegének). A Világbank szerint 2050-ig több mint 140 millió személynek kell klimatikus okok miatt elhagyni lakóhelyét, mert élhetetlenné válik a környezet. A népvándorlás már megkezdődött, a 2010-es évek közepén átélt hullámot az elsivatagosodás, egyes területek lakhatatlanná válása, az ivóvíz miatti harcok, háborúk idézték elő.
Ilyen is lehet a közeljövő világvárosa…
Extrém időjárási jelenségek, ausztrál bozóttüzek, csúcsdöntő észak-amerikai hőhullámok – a jövőből folyamatosan kapunk ízelítőt…
Az időjárási mintázatok változása az élelmiszeripart is jelentősen befolyásolja, következményként egyre sűrűbben akadozhatnak az ellátási láncok.
Eladósodás
Mindeközben a világ annyira eladósodott, hogy a 2022-es 307 billió dollárral ezen a területen is megdőlt a korábbi rekord. Összehasonlításként: az összeg a világgazdaság háromszorosa. A Covid-19 és a lezárás olaj volt a tűzre, mert a gazdasági összeomlást csak eladósodással kerülhettük el.
Következményként sok ország került veszélyes pénzügyi helyzetbe. „Világvezetőként” Japánban például az adósság-GDP arány 250 százaléknál is több. A szigetország persze tudja, de egyre nehezebben tudja kezelni a helyzetet. Ilyenkor bármilyen nem kalkulált, negatív esemény boríthat mindent, könnyen jöhet a globális pénzügyi válság, napról napra védtelenebb fejlődő országokkal, növekvő szociális ellentétekkel, sebesen táguló társadalmi ollóval.
Stagfláció
A stagfláció réme szintén Damoklész kardjaként lebeg felettünk. A közgazdasági fogalom olyan magas infláció (áremelkedési ütem), amely lassú gazdasági növekedéssel vagy akár recesszióval, illetve magas munkanélküliséggel párosulhat.
Megbolonduló időjárás
Az árak emelkednek, a fizetés mindig ugyanannyi, kevesebb a munkalehetőség. A mérgező mix lassítja a gazdasági fejlődést, növeli a munkanélküliséget. Az 1970-es években fordult elő utoljára, de egyes közgazdászok szerint hamarosan visszatérhet. A pandémiával előzetest kaptunk belőle: megszakadtak az ellátási láncok, csökkent a munkaerő, masszív kormányzati ösztönzés – ezek a tényezők szoktak stagflációhoz vezetni.
Ilyenkor a jegybankok komoly dilemmával szembesülnek: ha kamatlábat emelnek, belassul a gazdaság, ha viszont alacsonyan tartják, ellenőrizhetetlenné válhat az infláció.
Képek: DeviantArt
