Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
post

A 3D nyomtatás és a szellemi jogok

MEGOSZTÁS

Milyen problémákat vet fel a 3D nyomtatásban a szerzői jog, a szabadalom, a védjegy és az üzleti titok, akadályozza-e a sok „védelem” a technológia gyors fejlődését, demokratizálódását? Szép lassan kialakul a konszenzus: az egyes nagyágyúk által még mindig ellenzett jogi reformokra van szükség.

Nyitókép: Flickr

 

Az összes többi iparághoz hasonlóan, a 3D nyomtatást (3DP vagy additív gyártás) is, a tervfájlokat online feltöltő és megosztó alkalmi hobbistáktól kezdve a tudományos felfedezéseiket szabadalmakkal, marketingterveiket védjeggyel óvó multinacionális nagyvállalatokig, minden szinten meghatározza a szellemi tulajdonjogok kérdése. A szereplőket nem egyformán érintik a törvények: minél nagyobb a tét, annál súlyosabb a büntetés, másrészt, sokak szerint a jog a kisebb vállalkozások és egyének kárára, nyíltan a nagy cégeket védi.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szellemijog-definíciója: „személyek szellemük alkotásai feletti, azok miatt adott jogok.” Két fő kategóriája különböztethető meg: a szerzői jog (copyright law) és az ipari jogvédelem (industrial intellectual property), utóbbi a védjegyekre, szabadalmakra, üzleti titkokra vonatkozik.

 

Szerzői jog

A szerzői jog a 16. századi Angliáig vezethető vissza, a most érvényben lévő uniós és amerikai gyakorlat alapján a szerző halála után hetven évig van érvényben (life+70), a munka és az anyagi haszon feletti ellenőrzésre vonatkozó gazdasági, valamint a morális (hozzájárulások, integritás stb.) jogokat tartalmazza. Természetesen 3D nyomtatott tervekre, tervrajzokra is érvényes: a nyomat esztétikai és design oldalára vonatkozik, míg markáns technikai aspektusait inkább szabadalmak és üzleti titkok védik. Általában, de nem mindig személyekhez köthető, az illetők például az utóbbi években gyorsan növekvő, egyre népszerűbb Thingiverse, Cults, MyMiniFactory vagy Printables fájlmegosztó oldalakon közzétett tervfájljaikat illeti meg.

Az ezeken a honlapokon található fájlokra változatos licencek lehetnek érvényesek, köztük a Creative Commons (CC) is. A nyilvános szerzői jogi licencek biztosítják az alkotó jogait, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy mások is hasznot húzzanak az alkotásokból. Az alkotó dönthet: engedélyezi munkájuk kereskedelmi felhasználását, adaptációit (ha szórakozásból készítette az adott fájlokat, általában igen, ha üzleti céljuk van vele, megfontolja), a CC Australia például interaktív folyamatábrát kínál a szerzői jogok tulajdonosainak, segítve őket a legmegfelelőbb licenc kiválasztásában.

 

Digitális tervfájl a Thingiverse-en (Kép: Wikimedia Commons)

 

De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezeket a weblapokat többmillióan használják, és a legtöbb megkérdőjelezhető szerzői jogi eset észrevétlen marad. Nagyvállalatok jóval érzékenyebbek, például a Disney 2017-ben a Thingiverse-ről leszedette az összes Csillagok háborúja fájlt, a Honda pedig 2022-ben a 3D nyomtatógyártó Prusától követelte a nevét valamilyen formában viselő minden egyes fájl eltüntetését az oldalról. Az említett két eset azonban inkább kirívó történet, mert ha megnézzük a Thingiverse-t, sok fájlon látható vállalati logó.

Ezeknek a weblapoknak a térhódításával fontosabbá vált a szellemi tulajdonjog kérdése is. 2017-ben komoly botrány tört ki, miután a Just 3D Print brit szolgáltató a Thingiverse-ről letöltött több STL (a legelterjedtebb 3DP fájlformátum) fájlt feltöltött az eBay-re. Miután az eredeti feltöltők felszólították azok eltávolítására, a Just 3D Print azzal védekezett, hogy „most már nyilvánosak.” Pereskedés lett belőle, a Just 3D Print a 3DP egyik abszolút nagyágyújának számító Stratasyst, a 3DR Holdingst és a TechCrunch infokom hírportált támadta meg jogi úton rágalmazás, illetve az emiatti havi kétmillió dollár kár miatt. A vita egyébként nem is a szellemi jog esetleges eltulajdonítása, hanem azon ment, hogy történt-e rágalmazás, vagy sem. A londoni cég, a Stratasys elleni eljárás kivételével veszített, mert a bíróság szerint rágalmazás nem történt, és a havi kétmilliót sem emiatt bukták.

 

Ipari szellemi tulajdonjogok

A szabadalom új, nem másokból egyértelműen következő, a szertő által adekvát módon ismertetett gépeket, folyamatokat véd. Az elsőt a reneszánszkori Firenzében, 1421-ben adományozták, manapság rengeteg van a gyártóiparban, így természetesen a 3D nyomtatásban is. Mihelyst életbe lép, az oltalom általában húsz évig érvényben marad. Ezen idő alatt másoknak licenckérelmet kell beadniuk a találmány használatának vagy eladásának engedélyezésére. A védelem a kötelező közzététel ellenértékeként illeti meg a feltalálót.

A szabadalmak nem globálisak, a több mint százötven országot, köztük az USA-t, Kanadát és a 3DP-szektorban egyre fontosabb szereplő Kínát is lefedő Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által felügyelt Szabadalmi Együttműködési Szerződés (Patent Cooperation Treaty, PCT) viszont komoly nemzetközi oltalmat biztosít nekik. A WIPO és európai megfelelője, az EPO (European Patent Office) 1980-ban, a szabadalmi folyamatot leegyszerűsítendő, alakult. A PCT előnyeit több 3DP vállalat, köztük például a Stratasys és a területen meghatározó cégnek számító General Electric (GE), vagy a 2D után a 3D nyomtatásban is élenjáró HP élvezi, míg védett termékeiket olyan ipari nagyágyúk is használják, mint a Boeing és az Airbus.

 

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) alá tartozó országok (Kép: WIPO)

 

Az első 3DP szabadalmi oltalmat, a terület másik „őskövülete”, a 3D Systems alapítója, Chuck Hull kapta 1984-ben, a sztereolitográfia (SLA) technika feltalálása miatt. Azóta óriásit változott a világ, például 2015 és 2018 között a 3DP szabadalmi kérelmek száma évi 36 százalékkal, az átlagnál tízszer nagyobb ütemben nőtt. 2020-ban nyolcszázat adtak be.

A 3D Systems 2012-ben beperelte a Formlabs-t több szabadalma megsértése miatt, köztük az egyik egy 1997-ben levédett SLA-eljárásra vonatkozott. A per végül közös megegyezéssel zárult: a 3D Systems engedélyezte a szabadalmára kiterjedő Formlabs-termékek értékesítését, a Formlabs pedig a licenchasználati periódusban az érintett eladások nyolc százalékát fizette a 3D Systemsnek.

Ha egy vállalat meg akarja védeni innovációját, de az nem szabadalmaztatható, és nem kívánja nyilvánossá tenni, üzleti titokká nyilváníthatja. Ha szükséges, jogainak a törvények által elfogadott titoktartási megállapodásokkal (Non-Disclosure Agreement, BDA) szerezhet érvényt. Mivel ezek költségmentesek, nincs kötelező regisztráció, és határozatlan ideig érvényesek, előnyösebbek a szabadalmaknál. A legismertebb példa a Coca-Cola 1891 óta titokban tartott receptje. A 3D nyomtatásban főként szolgáltatás-irodák alkalmazzák.

A védjegy az adott cég termékeit másokétól megkülönböztető és általában a használó tulajdonában lévő jel. Egy példa: a 3DP szálhúzásos technológiáját azért hívjuk FFF eljárásnak is, és nemcsak az informálisan használt FDM-nek, mert azt a Stratasys alapítója, Scott Crump 1991-ben védjegyként regisztrálta. Védjegybitorlás esetén pedig a felperes, azaz a Stratasys pénzbeli kártérítési pert indíthat. A legtöbb 3DP vállalat ezért igyekszik kerülni a ma is aktív FDM kifejezést (és használja az FFF-t), holott maga a szabadalom 2009-ben lejárt.

 

A szellemi tulajdonjogok hatása a 3DP iparra

Ellentétben a szerzői joggal, a szabadalmi kérelem költséges, az USA-ban tizenöt-húszezer dollárba fájó folyamat. Például a szabadalmi hivatalnak utána kell járni, hogy az ötlet valóban eredeti-e, és persze maga az adminisztráció is drága. A magas árak többeket eltántoríthatnak, kisvállalatoknak meg komoly gondot okoz újításaik szellemi tulajdonjog alatti védelme.

Az amerikai nyomtatógyártó Desktop Metal szerint szabadalmi jogok vállalatként történő érvényesítése ma már egyre kockázatosabb, mert kedvezőtlen bírósági döntés esetén, a várt győzelem helyett fizethet egy csomót. Ezért egyre több cég keresi a szabadalom alternatíváit, és még gyártási telephelyét is hajlandó megváltoztatni minősített adatainak tényleges megvédése miatt.

A New Yorki MakeLab szolgáltatóiroda beszámolója alapján nekik ugyan nincsenek szerzői jogi bonyodalmaik (az a fájlalkotókat illeti meg), csakhogy a rájuk bízott fájlok jó része üzleti titok. Ennek megfelelően, ha kell, változatos módszerekkel, például NDA-kkal igyekeznek elkerülni a csalásokat, és a fájlokat csak a tényleg szükséges alkalmazottakkal osztják meg. Üzleti titkok megsértése miatt több céget bírságolnak meg mind gyakrabban amerikai szövetségi bíróságok, csak a 3D Systems szolgáltatóirodájának huszonhétmillió dollárt kellett fizetnie tervdokumentumok, technikai specifikációk stb. miatt, mert egy korábbi leányvállalata Kínában szabálytalanul kezelte azokat.

Viszont egyre több vállalat, kulcsszereplő szerint (és nemcsak a 3DP világában) változtatni kell a szerzői jogi törvényeken, komoly reformokra lenne szükség. Törekvéseiket a Creative Commons támogatja. Ők általános hozzáférést szeretnének biztosítani, amellyel több jogi akadályba ütköznek. Az „Oldjuk fel a 3D nyomtatókat” kezdeményezés lényege, hogy a gépeket ne csak bizonyos anyagok használatára programozhassák (és így másokkal nem működnek). A Stratasys 2018-ban azért támadta meg őket, mert a speciális anyagok használatával járó kockázatok, például tűz miatt – így az érvelés – igenis szükség van zárt rendszerekre. 2020-ban a bíróság a korábbi 3SP online piactér, Shapeways-ügyvéd, Michael Weinberg által képviselt ellenoldalnak adott igazat, és az USA-ban azóta egyetlen 3D nyomtató felhasználó ellen sem indíthatnak jogi eljárást, ha bármilyen printeren a saját anyagával dolgozik.

 

RepRap 3D nyomtató (Kép: Flickr)

 

A 3DP demokratizálódásában, a Creative Commons mellett a 2005-ben, az angliai Bath Egyetemen, Adrian Bowyer által alapított, a „csináld magad” (DIY) Maker Mozgalomhoz ezer és egy szállal kapcsolódó RepRap – a nyílt forrású, szabadon hozzáférhető, önmagát másoló printercsalád – a másik kulcsszereplő. A technológiából több fontos vállalat, köztük a Prusa Research nőtt ki. Mivel az európai szabadalmi törvények értelmében, ha valaki kutatási céllal használ egy technológiát, és a népszerű RepRap ezt teszi, akkor az FDM alkalmazása sem törvényellenes (az FFF kifejezés egyébként Bowyer „találmánya”).

A demokratizálódás és a korlátozások miatti tiltakozás mellett, a szabadalmak minősége is viták tárgya – sok oltalom alatt álló termék és technológia ugyanis nem felel meg a mai minőségi szabványoknak, és ezen az állapoton szintén változtatni kellene.

A trendek és törekvések mindenesetre inkább a reformok, és nem a jelenlegi jogi viszonyok mindenáron történő fenntartása felé mutatnak.

PODCAST

ICT Global News

VIDEOGALÉRIA
FOTÓGALÉRIA

Legnépszerűbb cikkek